„V. Sándor (ellenpápa)” változatai közötti eltérés

|- class="hiddenStructure{{{kezdete|[[1409]]. [[június 26.]].}}}"

|{{{kezdete|[[1409]]. [[június 26.]].}}}

|- class="hiddenStructure{{{vége|[[1410]]. [[május 3.]].}}}"

Philargi bíboros rangját inkább köszönhette a Viscontiaknak, mint a római pápának, ezért helyzete különleges volt az itáliai bíborosi karban. Nem feltétlen tartozott a római pápák körébe, és éppen ezért ő volt az egyik legfontosabb itáliai szószólója a párizsi egyetem tanainak. Az egyetem ugyanis egy egyetemes zsinat összehívásában látta a skizma feloldásának lehetőségét, ahol mindkét pápát lemondatják, és helyükre az egyesült bíborosok választanak egyházfőt, akit mindenki elismer. Philargi bíboros a [[Vatikán]]ban is többször kifejtette nézeterit, amiért hamar megromlott viszonya [[XII. Gergely pápa|XII. Gergellyel]], de a római kardinálisok közül sokan támogatták az egyetem kezdeményezéseit. Ugyanígy reagált [[XIII. Benedek]], avignoni egyházfő is, ezért a bíborosi kar mindkét pápától lassan eltávolodott, és elkezdte szervezni a zsinatot, amelyet [[1409]]-re hirdettek meg. Pietro igyekezett Rómában támogatókat toborozni a zsinat ügyének, de Gergely nem volt hajlandó elfogadni az egyetem megoldási javaslatát. Ezért Pietro levelezni kezdett [[IV. Henrik angol király|IV. Henrikkel]], [[Anglia]] királyával, aki Gergely támogatói között volt, hogy nyilvánítsa ki semlegességét a két pápa ügyében. Végül Henrik a [[Canterbury]]-i érsek nyomására beleegyezett a bíboros kérésébe. A zsinat előtt tehát minden el lett rendezve. Franciaország és [[Németország]] is az egyetem mellett álltak, de a zsinatról elfelejtették kikérni a két udvar véleményét, így később a pisai zsinatot nem ismerték el. Ettől függetlenül az egyházi gyűlés [[1409]]. [[március 25]].|március 25-én]] összeült a pisai dóm épületében. A zsinatot Pietro miséjével nyitották meg, majd milánói érsekként ő elnökölt az ülésen. Nagy szerepe volt a jogi doktrínák kidolgozásában, amelyben a két hatalmon lévő pápát notorikus skizmatikusoknak és [[eretnek]]eknek bélyegezték meg, majd megfosztották őket trónjuktól. A megüresedett pápai trónra a nagy számban megjelenő bíborosok új egyházfőt választottak, méghozzá a zsinat vezetőjének személyében. [[1409]]. [[június 26]].|június 26-án]] Pietrot pápává választották, aki felvette az V. Sándor uralkodói nevet.

Sándor megválasztása után pápai minőségében állt a pisai zsinat élére, és a végszókat ő mondta ki a gyűlés végén. Mindenekelőtt pápai hatalmával megerősítette és elismerte a zsinat döntéseit, a két pápa ellen felhozott vádak alapján kiközösítette Benedeket és Gergelyt is. Azzal zárta le a zsinatot, hogy egy három év múlva összehívandó gyűlés feladata lesz az egyházi reformok kidolgozása. Az új egyházfő személyének hatalmas tekintélye volt az egyházon belül. A történelmi feljegyzések alapján úgy hét bíboros maradt távol a zsinattól, de huszonnégy ismerte el Sándort legitim egyházfőnek. A püspökök, egyetemek és szerzetesrendek is Sándor mellett álltak ki. Az új egyházfő is tisztában volt azzal, hogy [[Lombardia|Lombardián]] kívül nincs világi hatalom, amely támogatná pápaságát, ezért igyekezett felvenni a diplomáciai kapcsolatokat. A [[nápoly]]i hatalom alatt álló [[Róma|Rómával]] kudarcot vallott a kapcsolatfelvétel, de reményre adott okot, hogy a legtöbb európai udvar pozitívan állt Sándorhoz. Az új egyházfő udvarát [[Bologna|Bolognában]] rendezte be, ahol egyik legbelsőbb tanácsadójával, [[XXIII. János (ellenpápa)|Baldassare Cossa bíborossal]] több reformot is előkészítettek. Az egyházi bevételek megtisztítása érdekében több álszentnek vélt bevételi forrást és adót semmisnek nyilvánítottak és a kánoni választásokat is helyreállították volna az egyházmegyékben. De a tervek csak a bolognai palota falain belül keltek szárnyra. Sándor több rendelettel is támogatta a koldulórendeket, de rövid uralkodása alatt is nyilvánvalóvá vált, hogy inkább egy hatalom nélküli harmadik pápát sikerült kreálnia a pisai zsinatnak, mint megoldani a skizma kérdését. Többen megkérdőjelezték legitimitását is, de Sándor hamarosan meghalt. [[1410]]. [[május 3]].|május 3-án]] váratlanul halt meg a pisai egyházfő, akinek halálát Baldassare Cossa bíboros számlájára írták. A nagy befolyású bíboros ugyanis Sándor halálát követően XXIII. János néven foglalta el a pápai trónt, és hatalomvágyát ismerve a krónikák nem zárták ki, hogy ő mérgezte meg Sándort.