„Zsurlók” változatai közötti eltérés

| image_caption = ErdeiAz [[óriás zsurló]] ''(Equisetum sylvaticumtelmateia)''

Legkorábbi előfordulásuk a [[devon]] időszakra tehető, fejlődésük csúcspontját úgy változatosságban, mint elterjedtségben a [[karbon]]ban érték el, amikor [[fa]]termetű képviselőik [[erdő]]ket alkottak. A három kihalt rendet csak [[fosszília|fosszilis]] maradványok alapján ismerjük. Egyes szerzők az őszsurlók egy részét ''Pseudoborniales'' néven külön rendnek tekintik. Bizonyos rendszerezések a zsurlófákat[[zsurlófák]]at nem tekintik önálló rendnek, hanem a valódi zsurlók rendjébe sorolják őket.

Villás elágazás csak a egyes primitív kihalt alakoknál figyelhető meg. A zsurlók nagyrésze monopodális hajtásrendszerű. A hajtástengely[[hajtás]]tengely szerkezete rendenként változó, de mindig egy erőteljes, kúszó, földalatti rizómából ered. A legfejlettebb alakoknál (''Calamites'') már másodlagos vastagodású, fejlett héjkérgű törzs van. A primitívebb alakoknál kevésbé differenciálódott protosztéle van. A szár hosszában feltűnően barázdás, ill. bordás. Ez szoros kapcsolatban van az örvös elágazásrendszerrel, mely alapvetően meghatározza a zsurlók külső alakját, kinézetét. A szárcsomókon fejlődő oldalágak örvei között hosszúra nyúlt internódiumok vannak, így a szár mintegy ízelt (innen a csoport régi neve: ''Articulatae''). Kétféle levéltípusuk van: a mikrofillum (ez nem homológ a [[korpafüvek]] mikrofillumával, azaz konvergens sajátosságról van szó) és a makrofillum. Az élő alakoknál csak az előbbi van meg, az utóbbit csak a kihalt [[éklevelű őszsurlók]]nál (''Sphenophyllales'') találjuk meg.