'''Petrović Đorđe Karađorđét''' az [[orašaci nagygyűlés]]en a török elnyomás ellen kirobbant első szerb felkelés vezetőjévé ([[vozsd]]) választották. [[1804]]. [[február 14]].|február 14-én]] Karađorđe vezetésével felkelés tört ki a [[janicsár]] hatalom és vallási elnyomás ellen. A felkelés egész Sumadijára (a mai Közép-[[Szerbia]] területe) kiterjedt. Karađorđe bátor és találékony hadvezér volt. Legkiemelkedőbb segédei a [[vojvodák]] voltak. A felkelők serege tíz éven át harcolt az ő vezetésével, és megújították a szerb államot. Harcukat az [[Oroszország|Orosz Birodalom]] anyagilag és katonailag is támogatta. [[1807]]. júniusában orosz-szerb szövetséget kötöttek-, de a későbbi orosz-török harcok befejezésekor ezt Oroszország beszüntette. [[1843]]. októberében elesett [[Belgrád]], decemberre összeomlott a felkelés. Ő és más felkelők arra kényszerültek, hogy elhagyják az országot és [[Ausztria|Ausztriába]] meneküljenek.
Karađorđe volt a [[Karađorđević-uralkodóház]] megalapítója.