„Ottinger Ferenc” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
AsgardBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: dátumlinkek javítása
AsgardBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: dátumlinkek javítása
9. sor:
[[magyar kormány|kormányának]] megalakulásakor felajánlották neki a hadügyminiszteri posztot, de nem fogadta el. A végül hadügyminiszterré kinevezett [[Mészáros Lázár]] hivatalba lépéséig Ottinger volt a hadügyminiszteri tanács elnöke. [[1848]] májusában a a [[magyar kormány]] a [[Jellacsics József|Jellacsics]] ellen felállított [[dráva]]i magyar hadsereg parancsnokává nevezte ki. Ottinger itt nem katonához méltó módon járt el: a konfliktus kitörésekor magára hagyta seregét és átszökött [[Jellacsics József|Jellacsics]] táborába.
 
Ezután – a császáriak oldalán – a szabadságharc számos csatájában vett részt. [[1848]]. [[december 28.|december 28-án]] a [[bábolnai ütközet]]ben győzött a feldunai hadsereg [[Görgey Kornél]] által vezetett utóvédje ellen. A [[móri csata|móri csatát]] (1848. [[december 30.]]) az ő egységének rohama döntötte el a császáriak javára. [[1849]]. [[január 22]].|január 22-én]] [[Szolnok]]nál csatát vesztett [[Perczel Mór]] ellen. A [[kátyi ütközet]]ben ([[1849]]. [[június 7.]]) merész támadásával megsemmisítette a 8. honvédzászlóaljat. Ezért a tettéért megkapta a [[Mária Terézia Rend]] keresztjét és a vele járó [[báró]]i címet.
 
A háború után altábornagyi rangban hadosztályparancsnok volt. [[1866]]-ban vonult nyugalomba, mint lovassági tábornok.