„Gossen törvényei” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DorganBot (vitalap | szerkesztései)
a Robot: következő hozzáadása: ru:Законы Госсена
Peti610bot (vitalap | szerkesztései)
Bot:, Replaced: ... → … (25)
27. sor:
Ha feltételezzük, hogy a [[fogyasztó]] [[racionális döntéshozatal|racionális döntéshozó]], véges számú (''n'' darab) jószágból vett fogyasztásáról kell döntést hoznia, és olyan [[preferencia|preferenciái]] vannak, amelyek reprezentálhatók [[hasznossági függvény|hasznossági függvénnyel]], akkor Gossen II. törvénye [[matematika]]i eszközökkel igazolható. (Maga Gossen még nem ismerte ezt a bizonyítást.)
 
Jelölje ''x''<sub>1</sub>, ''x''<sub>2</sub>, ..., ''x<sub>n</sub>'' az ''n'' darab jószágból fogyasztott mennyiségeket. Legyen <math>U(x_1,x_2,...,x_n)\,</math> a fogyasztó hasznossági függvénye, vagyis egy olyan [[függvény (matematika)|függvény]], amely két jószágkombináció közül ahhoz, amelyik legalább olyan jó, mint a másik, nagyobb vagy egyenlő értéket rendel. (Vagyis a hasznossági függvény értéke az „élvezetek” kielégítésének mértékét reprezentálja.) Továbbá legyen ''m'' a fogyasztó jövedelme; ''p''<sub>1</sub>, ''p''<sub>2</sub>, ..., ''p<sub>n</sub>'' pedig az 1., 2., ..., ''n''-edik jószág ára. Ekkor fogyasztónk a következő [[feltételes szélsőérték-feladat]]ot fogja „megoldani”:
 
<center><math>\begin{matrix} \max U(x_1,x_2,...,x_n)
\\ p_1 x_1 + p_2 x_2 + ... + p_n x_n \le m
\\ x_1 \ge 0
\\ x_2 \ge 0
36. sor:
\\ x_n \ge 0 \end{matrix}</math></center>
 
''Megjegyzés: Persze a modell ugyanígy írható fel arra az esetre is, ha nem a jövedelem, hanem az idő állít korlátot a fogyasztás elé, ahogy Gossen II. törvényében eredetileg szerepel; ekkor m a rendelkezésre álló maximális időt szimbolizálja, p''<sub>1</sub>'', p''<sub>2</sub>'', ..., p<sub>n</sub> pedig azokat az időtartamokat, amiket az 1., 2., ..., n-edik jószág egy-egy egységének elfogyasztása igényel.''
 
A feladat megoldható a [[Lagrange-féle szélsőérték-számítás]] módszerével:
 
<center><math>\max [U(x_1,x_2,...,x_n) - \lambda \cdot (p_1 x_1 + p_2 x_2 + ... + p_n x_n - m) + \mu_1 x_1 + \mu_2 x_2 + ... + \mu_n x_n]</math></center>
 
Ezt ''x''<sub>1</sub>, ''x''<sub>2</sub>, ..., ''x<sub>n</sub>'' szerint deriválva és ''U'' ''x<sub>i</sub>'' szerinti [[derivált]]ját <math>MU_i\,</math>-vel jelölve a következő egyenleteket kapjuk:
 
<center><math>\begin{matrix} MU_1(x_1,x_2,...,x_n) - \lambda p_1 + \mu_1 = 0
\\ MU_2(x_1,x_2,...,x_n) - \lambda p_2 + \mu_2 = 0
\\ \vdots
\\ MU_n(x_1,x_2,...,x_n) - \lambda p_n + \mu_n = 0 \end{matrix}</math></center>
 
A [[Kuhn–Tucker-féle korlátozó feltételek]] szerint ha ''x''<sub>1</sub>, ''x''<sub>2</sub>, ..., ''x<sub>n</sub>'' mind szigorúan pozitív, akkor <math>\mu_1 = \mu_2 = ... = \mu_n = 0\,</math>. Ezt feltételezve egyenleteink ilyen alakot öltenek:
 
<center><math>\begin{matrix} \frac{MU_1(x_1,x_2,...,x_n)}{p_1} = \lambda
\\ \frac{MU_2(x_1,x_2,...,x_n)}{p_2} = \lambda
\\ \vdots
\\ \frac{MU_n(x_1,x_2,...,x_n)}{p_n} = \lambda \end{matrix}</math></center>
 
Ez pedig azt jelenti, hogy
 
<center><math>\frac{MU_1(x_1,x_2,...,x_n)}{p_1} = \frac{MU_2(x_1,x_2,...,x_n)}{p_2} = ... = \frac{MU_n(x_1,x_2,...,x_n)}{p_n}.</math></center>
 
Vagyis egy – szigorúan pozitív mennyiségekből álló – jószágkombináció valóban akkor optimális a fogyasztó számára, ha az utolsó pénzegységből származó határhaszon (<math>\frac{MU_i(x_1,x_2,...,x_n)}{p_i}</math>) minden jószágra egyenlő.
 
== Jelentőségük ==