„III. Antiokhosz szeleukida uralkodó” változatai közötti eltérés

'''III. (Nagy) Antiokhosz''' ([[Kr. e. 238]] k. – [[Kr. e. 187]]) [[ókor]]i [[hellenizmus|hellenisztikus]] király, a [[Szeleukida Birodalom]] hatodik [[uralkodó]]ja ([[Kr. e. 223]]-tól haláláig), [[II. Szeleukosz Kallinikosz]] és [[II. Laodiké]] második gyermeke volt. Uralkodása alatt hosszas harcokkal megerősítette birodalmát, kiérdemelve a Megasz (Μέγας – Nagy) melléknevet is, azonban az utolsó éveiben vállalt háborúja a [[Római Köztársaság]]gal ismét megroggyantotta királyi hatalmát.

 

 

Antiokhosz Akhaiosz leverését követően úgy határozott, hogy az apja idején függetlenedett keleti tartományok visszaszerzésére indul. [[Kr. e. 212]]-től kezdődően hét évig volt távol birodalma központjától, miközben sikeresen a [[Párthus Birodalom|párthus]] [[II. Arszakész]] és a [[baktria]]i [[Euthüdémosz]] ellen harcolt. Visszahódítani ugyan nem tudta a keleti tartományokat, de a fent említett uralkodókat a fennhatósága elismerésére tudta kényszeríteni. Ugyanígy tett a [[kaukázus]]i [[Arménia|Arméniával]], sőt, az [[india]]i [[Gandhára]] fejedelmével is, amely alkalomból számos [[ázsiai elefánt|elefánt]]ot kapott onnan. A dicsőséges hadjáratról [[Kr. e. 205]]-ben tért haza, immár – a perzsa uralkodók és Nagy Sándor mintájára – nagykirályi címet viselve.

Időközben a kiskorú [[V. Ptolemaiosz Epiphanész]] országlása alatt Egyiptom helyzete komolyan megrendült. Antiokhosz nem habozott kihasználni a helyzetet, hogy keleti sikereit követően nyugaton is diadalmaskodhasson: a revansra vágyó [[Szeleukida Birodalom]] és [[Makedónia]] [[Kr. e. 203]]/[[Kr. e. 202|202]] telén titkos szövetséget kötött, melyben kijelölték egymás érdekszféráit.

 

 

== A vég ==

Antiokhosz birodalma ezt a vereséget nem tudta kiheverni, és [[Kr. e. 188]]-ban sor került a békekötésre. Az [[apameiai béke|apameiai békében]] rendkívül súlyos feltételeket volt kénytelen elfogadni: lemondott egész Anatóliáról, flottájának nagyját és összes harci elefántját kiszolgáltatta Rómának, hadisarc gyanánt pedig 15 000 talentumot kellett kifizetnie tizenkét esztendő leforgása alatt. Biztosítékképpen húsz túszt is adnia kellett Rómának, köztük legkisebb fiát, Antiokhoszt. Vereségét követően Kis-Ázsiában Rhodosz és Pergamon jutott területekhez, az Antiokhoszt támogató [[Kappadokia|Kappadokiát]] és [[Galatia|Galatiát]] pedig feldúlták a szövetségesek, [[Arménia]] pedig elszakadt a Szeleukida Birodalomtól.