„Termeléselmélet” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
ND (vitalap | szerkesztései) még folytatom |
ND (vitalap | szerkesztései) bővítés |
||
1. sor:
'''Termeléselméletnek''' hívjuk a [[mikroökonómia]] azon részterületét, amely a [[vállalat]]ok termelési döntéseit vizsgálja.
A mikroökonómia nagymértékben leegyszerűsíti a ''termelés'' fogalmát: [[termelési tényező]]k, ''inputok'' (a [[munkaerő]], a [[tőke]] és a [[föld]]) [[javak]]ká ([[kibocsátás]]sá, ''outputtá'') történő átalakításaként értelmezi. Az átalakítás folyamata a termeléselmélet szemszögéből érdektelen: a lényeg csupán a mennyiségi összefüggés, nevezetesen hogy valamekkora mennyiségű inputok kombinációjával mekkora kibocsátás érhető el. Hasonlóképpen nem foglalkozik a termeléselmélet a vállalatok belső felépítésével vagy az általuk végzett nem termelő (pl. befektetési, hitelfelvételi, szociális, stb.) tevékenységgel sem. Utóbbi állításból következik, hogy a termeléselmélet modelljében a vállalati bevétel az árbevételre, az [[összköltség]] pedig a felhasznált termelési tényezők megvásárlására fordított összegre korlátozódik.
A „termelési döntés” lényegében az inputok és outputok mennyiségeinek megválasztását jelenti. [[Versenyzői piac|Nemversenyzői piacokon]] mindez kiegészül a tényezőárak és/vagy outputárak megválasztásával, illetve befolyásolásával.
11. sor:
=== A technológia ===
A termeléshez hasonlóan a mikroökonómia a [[technológia]] fogalmát is leegyszerűsíti. A technológia azt mutatja meg, hogy az inputok egy adott kombinációja mekkora outputot eredményezhet. A technológia az úgynevezett ''termelési halmazban'' ölt testet: ez egy olyan [[halmaz]], amelyben a vállalat számára megvalósítható input–output kombinációk találhatók.
A továbbiakban feltételezzük, hogy a vállalat csak egy outputot állít elő. Ekkor a termelési halmazt felülről burkoló görbe egy [[függvény]], amelynek változói az inputmennyiségek, értéke pedig a kibocsátással egyenlő. Ezt a függvényt [[termelési függvény]]nek nevezzük. A termelési függvény minden egyes tényezőkombinációhoz azt a maximális kibocsátást rendeli, ami ezen tényezőmennyiségek mellett ''még éppen megvalósítható''.
Amikor a vállalat meghozza termelési döntését, a termelési halmazból választ egy input–output kombinációt. Még pontosabban: a termelési függvény pontjai közül fog választani, mert ha nem arról választana, akkor a tényezőfelhasználás változatlansága mellett is képes volna növelni a kibocsátást, ami pluszhasznot hozna a számára (az árbevétel emelkedne, a [[költség]]ek viszont változatlanok maradnának). A technológia tehát úgy hat a vállalat termelési döntésére, hogy korlátot állít az elé: a termelési függvény korlátját.
=== Tényezőárak ===
A termelési tényezők árai a vállalat költségeit befolyásolják. Említettük, hogy a termeléselmélet modelljében az összköltség a termelési tényezők megvásárlására fordított összeggel egyenlő, vagyis így írható fel:
<center><math>C = w_1 x_1 + w_2 x_2 + ... + w_n x_n\,</math></center>
''w''<sub>1</sub>, ''w''<sub>2</sub>, ..., ''w<sub>n</sub>'' az inputárakat, ''x''<sub>1</sub>, ''x''<sub>2</sub>, stb. pedig a felhasznált tényezőmennyiségeket jelöli.
Világos, hogy valamelyik termelési tényező árának emelkedése növeli, csökkenése pedig csökkenti a vállalat összköltségét. Azt, hogy ez a költségváltozás miképpen hat a drágább/olcsóbb input, valamint a többi input, illetve az output profitmaximalizáló mennyiségére, a későbbiekben vesszük szemügyre.
=== Outputárak ===
=== Rövid és hosszú táv ===
== Profitmaximalizálás ==
| |||