„Röntgencső” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kozmetikai javítások |
szebb keplet |
||
41. sor:
:<math>j=A T^2 e^{-\frac{W_{\rm e}}{k_{\rm B}T}}</math>
Ahol <math>j</math> az áramsűrűség(A/m2), <math>T</math> a hőmérséklet(K), <math>W_{\rm e}</math> az elektronok kilépési energiája, <math>k_{\rm B}</math> a[[Boltzmann-állandó]] és <math>A</math> a Richardson-állandó értéke Wolfram esetében kb <math>60 \frac{A}{cm^2 K^2}</math>.
Ha az anód áramát az elektron áramtól függetlenül kell szabályozni akkor egy harmadik elektródára van szükség. Ebben az esetben Triódáról beszélünk. Az orvosi röntgencsövek főleg az egyszerűbb dióda felépítésűek.
Egy orvosi röntgenfelvétel készítéséhez akár 100mA - 2000mA áramra van szükség, amihez 2700K emitter hőmerséklet tartozik. Ezen a hőmérsékleten még a nehezen olvadó [[wolfrám]]nál is jelentős párolgás tapasztalható (szemben az izzólámpával ahol védőgázban van izzószál). A párolgás károsan hat az emitter élettartamára, és a cső belső szigetelését is rontja, ezért csak a felvétel alatt fűtik fel az izzószálat az üzemi hőmérsékletre, különben kb. 1500K-en tartják, hogy az egy felvétel elkészítéséhez szükséges idő (kb 1sec) rövid maradjon. Az alkalmazott fémek párolgása ezen a hömersékleten annyi kicsi, hogy ennek élettartam csöökentö hatása elhanyagolható.
==Forrás==
| |||