„Don Pasquale” változatai közötti eltérés

Don Pasquale otthona alaposan megváltozott: ahány asztal, szék akadt a lakásban, az mind teleszórva ruhákkal, kalapokkal, szőrmékkel, csipkékkel. Ő maga pedig magába roskadtan üldögél. Kétségbeesetten nézegeti a töméntelen számlát, amely ugyancsak az ifjú asszony pazarlásáról tanúskodik. Pasquale úgy érzi, hogy most már itt az ideje, hogy teljes erélyét latba vesse, ám próbálkozása sikertelenül jár. Norina ugyan sajnálja egy kissé az öreget, de csak így tudják céljukat elérni. A teljesen lesújtott Don Pasquale búcsúzóul kap azonban egy pár kedveskedő szót, majd a fiatalasszony ellibeg, s az öreg ottmarad töméntelen asszonyi holmi és a garmadára nőtt számlák között. Az egyik számláról, melyet Norina szándékosan ejtett el, kiderül, hogy nem is számla, hanem légyottra hívó levélke. Pasquale már betűzi is: ''Ma este 9 és 10 óra között várlak a kertben. Engedj be a hátsó kiskapun, ahol a fák árnyéka biztos rejtekhelyet nyújt. Majd dallal adok jelt...jelt… A te hűséges szerelmesed.'' Az öregember azonnal Malatesta doktorért küld, majd visszavonul. Ekkor betódul a ház népe, akiknek az új úrnő érkezése óta ugyan percnyi nyugtuk sem volt, de örülnek, mert sokkal több pénz jut nekik. Megérkezik a doktor Ernesto kíséretében. A fiatalember találkozik a kertben Norinával s ügyesen eltűnik, mielőtt Pasquale és doktor lecsaphatnának rájuk. Alig csukódik be az ajtó Ernesto mögött, bevánszorog az öreg Don Pasquale. Minden szava panasz és siránkozás. Felképelték, vagyonát tékozolják s mindezek betetőzéséül íme a levél, amely a fiatalasszony feslettségét bizonyítja. A doktor azt ajánlja az öregembernek, hogy lessék meg a hitszegő feleséget, ijesszenek rá. Az öreg férjnek azonban ez nem elég: ő szabadulni akar az asszonytól. Alaposan kitervelik a rajtaütést. Pasquale előre élvezi az édes bosszút, a doktor pedig gyönyörködik terve sikerében.

*''Povero Ernesto [...…] Cercherò lontana terra, Se tu sei ben mio felice'', Ernesto áriája (második felvonás)