„Szerenád” változatai közötti eltérés

A '''szerenád''' (olasz. ''serenata'', spanyol:'' serenada'') szó az éjjeli zenét jelent. Eleinte kedvelt [[vokális]] zenei forma, majd lassanként [[hangszer]]es formává alakult át. [[Haydn]] és [[Mozart]] szerenádjaiban többnyire [[fúvós hangszer]]eket használnak. A szerenádokat legtöbbszer szabadtéren alkalmazzák. Például: a szerelmesek kedveskednek egymásnak, az iskolától búcsúzó diákok köszöntik volt tanáraikat. A szerenád műfaja ma már többnyire a hangversenytermekbe kerülnekkerült, s alkalmazkodnakalkalmazkodik azokannak méreteihez. A szerenádok művészi formáiban a [[vonós hangszer]]ek dominálnak. Rendszerint 4-6 tételből állanak. Köztük egy [[menüettó]], létkét lassúbb és két [[induló]]szerű [[dal]]formából. Az újabb szerzők közül a legismertebbek: [[Volkmann]], [[Fuchs]], [[Brahms]], [[Elgar]]

[[Joseph Haydn]] [[bécs]]i klasszikus mester világéletében derűs, kedves ember volt, és gyakran [[tréfa|tréfálkozott]] is. Fiatal művészként egyszer azzal bízták meg, hogy szervezzen meg egy szerenádot Bécs egyik csöndes utcájában.

Haydn arra utasította muzsikus társait, hogy a kiválasztott ház előtt, egy adott jelre, kezdjenek el játszani hangszerükön. Azt azonban nem közölte velük, hogy mindegyiküknek más-más [[kotta|kottát]] adott. A felhangzott szerenád nagyon szörnyű lehetett, mert az álmukból felvert lakók éktelen átkozódásba és kiáltozásba kezdtek. A lármára érkezett [[rendőrség|csendbiztosnak]] azonban csak a [[nagybőgő]]st sikerült elcsípnie, aki a [[vallatás]] ellenére sem árulta el az [[ötletgazda|ötletgazdát]].