„Magyarországi lengyelek” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Történelem: Nagy Lajos nem volt lengyel, Ulászló igen, ezért a csere |
|||
6. sor:
[[Kép:Wladyslaw Warnenczyk.jpg|200px|balra|bélyegkép|I. Ulászló király]]
[[Kép:Józef Bem 111.JPG|200px|jobbra|bélyegkép|Bem József]]
A lengyel-magyar kapcsolatok igen nagy múltra tekintenek vissza, hiszen a magyar Királyság és a Lengyel Királyság évszázadokon át közvetlen szomszédok voltak. [[Nagy Lajos]] király mindkét ország uralkodója volt, de később is gyakran lengyel származású királyok uralkodtak Magyarországon ([[Jagellók]]), vagy éppen magyart koronáztak lengyel királlyá ([[Báthory István]]).
Az első lengyelek már a [[honfoglalás]] idején megjelentek Magyarországon. Számuk azonban csak a 18. századra növekedett olyan mértékben, hogy komoly kisebbségnek lehessen venni őket.
Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848-49-es szabadságharcban]] sok lengyel katona is harcolt a magyarok oldalán. Közülük számosan Magyarországon is maradtak. Az 1860-as évektől megalakították első szervezeteiket, köztük a Budapesti Lengyelek Egyesületét (1867). A kiegyezés után további többtízezer lengyel érkezett
A [[II. világháború]] alatt több mint 100 ezer lengyel menekült Magyarországra. Közülük a háború utolsó évét túlélők nagy része hazatért, egy kis részük az országban maradt.
A [[kommunizmus]] időszakában főleg a [[Mecsek]] területére telepítettek be lengyel bányászokat. Bár az ottani
==Érdekképviselet==
|