„Magyarországi lengyelek” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Történelem: Nagy Lajos nem volt lengyel, Ulászló igen, ezért a csere
6. sor:
[[Kép:Wladyslaw Warnenczyk.jpg|200px|balra|bélyegkép|I. Ulászló király]]
[[Kép:Józef Bem 111.JPG|200px|jobbra|bélyegkép|Bem József]]
A lengyel-magyar kapcsolatok igen nagy múltra tekintenek vissza, hiszen a magyar Királyság és a Lengyel Királyság évszázadokon át közvetlen szomszédok voltak. [[Nagy Lajos]] király mindkét ország uralkodója volt, de később is gyakran lengyel származású királyok uralkodtak Magyarországon ([[Jagellók]]), vagy éppen magyart koronáztak lengyel királlyá ([[Báthory István]]).
 
Az első lengyelek már a [[honfoglalás]] idején megjelentek Magyarországon. Számuk azonban csak a 18. századra növekedett olyan mértékben, hogy komoly kisebbségnek lehessen venni őket.
 
Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848-49-es szabadságharcban]] sok lengyel katona is harcolt a magyarok oldalán. Közülük számosan Magyarországon is maradtak. Az 1860-as évektől megalakították első szervezeteiket, köztük a Budapesti Lengyelek Egyesületét (1867). A kiegyezés után további többtízezer lengyel érkezett magyarországraMagyarországra a jobb megélhetés érdekében.
 
A [[II. világháború]] alatt több mint 100 ezer lengyel menekült Magyarországra. Közülük a háború utolsó évét túlélők nagy része hazatért, egy kis részük az országban maradt.
 
A [[kommunizmus]] időszakában főleg a [[Mecsek]] területére telepítettek be lengyel bányászokat. Bár az ottani uránérckészlet[[urán]]érckészlet mára kimerült, jelenleg is sok lengyel él [[Baranya megye]] területén.
 
==Érdekképviselet==