„Vita:Hárfa” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
NZs (vitalap | szerkesztései) |
Kekec |
||
66. sor:
* Végül: a szöveget végigolvasva a laikus számára nem válik egykönnyen világossá az, hogy a mai modern koncerthárfa, amit a hangversenytermekben lát, hall, micsoda tulajdonképpen, milyen elven működik, hogy diatónikus-e, vagy sem, hogy az most jó, vagy rossz, stb. csak bonyolult kitérők után.
--[[User:Villanueva|Villanueva]] 2006. február 6., 10:56 (CET)
== Kekec ==
Egész jó cikk. Mielőtt címlapos lenne, át kéne rágni magunkat pár dolgon.
„Ezek a hangszerek később egyéni fejlődési útra tértek, és népi hangszerekké váltak.”
Ezzel a gondolattal vitáznék. Vagy bővebben ki kéne fejteni, vagy törölni. Eredetileg szerintem minden hangszer népi volt (1-2 kivétellel, pl. orgona). Ha ma népi hangszerként használatos, az azt jelenheti, hogy a hangszer egy korábbi fejlődési szakaszában maradt fönn napjainkig (mert pl. kiment a divatból), vagyis a hangszerkészítők és zenészek nem tartották fontosnak a hangszer fejlesztését, ellentétben a zongorával, csellóval stb. Csúnya szóval primitív hangszer maradt a mai pódiumhangszerekhez képest. Nyilván az áruk is alacsonyabb volt, v. egyszerűbb volt házilag elkészíteni. Tehát csak népi hangszer maradt, nem futott be nagyobb karriert. Egyúttal a hagyományos zenéhez is jobban illett, épp régies volta miatt. A népzenéről pedig: azokban a kultúrákban, ahol még valóban létezik élő népzene, ott nem különül el egyértelműen a műzenétől. Kodály-Bartók előtt ez nálunk sem volt másképp.
„Ez a korszak a pengetős hangszerekre nézve rendkívül kedvezőtlen volt, mert vagy kivesztek vagy különlegességgé váltak. Egyedül a hárfa tudott megmaradni.”
Ez a két mondat túl aranyos: a hárfa, mint veszélyeztetett állatfaj.
„igazából a romantika kora óta szerepel a zenekarokban, bár igen ritkán.”
Melyik operában v. balettben nem szerepel? Ellentmondásos bekezdés.
La bohème.: Ez a Bohémélet?
„A hárfa (Kantele néven) a finn Kalevalában Vejnemöjnen hangszere. A héber kultúrában Dávid király hangszere volt, aki a hárfa segítségével űzte el a gonosz szellemeket Saulból.”
Dávid király hangszerének neve fordításonként és idézetenként változó. A korai ábrázolásokon gyakran pszaltériumon játszik (innen ered a psalmus: zsoltár kifejezés), melyet plektrummal pengettek, (így kísérték a zsoltárokat), esetleg verőkkel szólaltatták meg. Így a cimbalmosok és a citerások is jelentkezhetnek Dávid örököséül. A kantele is inkább citeraféle (fogólap nélkül). A Biblia szót ettől függetlenül nem kell szándékosan kerülni.
„A hárfa, mint szimbólum”: kiegészíteném még olyasmivel, hogy nőiesség, lágyság, elegancia, romantikus érzelmek. Szépek a képek, a festmény is hasonlót sugall. A zeneszerzők is okkal komponáltak erre a hangszerre. A h. hangszíne nagyon sajátos, (zenekari tuttiban/szólóban) erre is lehetne utalni, akár hangulati, akár akusztikai oldalról.
„nem csak félhangokat, hanem annál kisebbeket is lehet rajta játszani”: kisebb hangközöket, negyedhangot stb.
„…feltaláltak egy olyan tabulatúrát, amelyik egyaránt kompatibilis volt a hárfával…”
Ez talányosan hangzik.
„Ebben a korszakban a hárfa egyáltalán nem játszott jelentős szerepet. „
Ez nem valami figyelemfelkeltő.
Persze, hogy nem játszott túl nagy szerepet, (csak kísérő szerepet), hiszen korlátozottak voltak a lehetőségei, mivel diatonikus hangolású volt. Az igény mégiscsak megvolt a hangszer fejlesztésére, hiszen utána egy képernyőnyit írtál erről.
Continuo korszak (Cím) helyett legyen inkább Barokk kor, Barokk zene.
Általános észrevételek:
*a hangszerneveket kis betűkkel írjuk, hacsak nem márkát, készítőt jelöl. Erről mit lehet tudni: Arpa Ilanera?
*Diatónia – diatonikus (rövid o).
Karmester
| |||