„Bonni dokumentáció” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
13. sor:
Az [[Ideiglenes Nemzeti Kormány]] formailag elutasította a [[kollektív bűnösség]] elvének az alkalmazását. Ám a gyakorlatban nem tartotta magát ehhez a elutasításhoz - szögezi le a Bonni dokumentáció az [[emigráció|emigráns]] ''Kertész István''ra hivatkozva: "Arról számol be, hogy [[Erdei Ferenc]] belügyminiszter [[1945]] májusában a kiutasítandó [[volksbund]]isták számát körülbelül 300 ezerre tette, míg a magyar kormány hivatalos jegyzékben 200-250 ezer németről szólt, akiket mint a hitlerizmus kiszolgálóit [[Magyarország]]ból ki kellene toloncolni. A magyar kormány ezzel csak azt bizonyította, hogy maga sem ragaszkodik a bűnösség személyre szóló megállapításához és, hogy a kiutasítással még más céljai is vannak, mint azok megbüntetése, akik a nemzeti-szocialista politika szolgálatába szegődtek.“
Theodor Schieder bizottsága rámutat, nem pusztán a jogszabályok teszik világossá, hogy a kiutasítás elsődleges célja nem a nácítlanítás volt, hanem a háborús felelősség áthárítása a német nemzetiségre. Ugyancsak erre utal ugyanis a magyar kormányok taktikus magatartása a [[Szövetséges Ellenőrző Bizottság]]gal szemben. A magyar kormányok [[1945]]-ben egyrészt a [[kollektív bűnösség]] elvének az alkalmazását kívánták látszat-differenciálással elleplezni, másrészt szerettek volna nemzetközi felszólítást kapni a németek elűzésére. A [[Potsdami konferencia|potsdami megegyezés]] elűzésről szóló [[XIII. cikkely]]ét és az [[1945]]. [[november 20.|november 20-i]] elosztási tervezetet parancsként akarták értelmezni. Schieder kutatócsoportja mégsem vállalja, hogy eldöntse, [[Tildy Zoltán]] kormánya tudatában volt-e annak, hogy a [[Szövetséges Ellenőrző Bizottság]] elnöke által novemberben közvetített számadat az 500 ezer főnyi kiutasítottról az [[USA]] megszállási övezetének a maximális felvételi kapacitását jelölte meg, s nem jelentett kötelezően teljesítendő nagyságrendet. Így nyitva hagyja a kérdést, hogy létezett-e a magyar [[emigráció]] által emlegetett [[Vorosilov]]-parancs, és inkább egy „meghatározott számról” ír.
A Bonni dokumentáció ''Kertész István''t idézve ábrázolja, hogyan alakult ki vita a kormányon belül a [[kollektív bűnösség]] elvének a fogalmáról: [[Gyöngyösi János]] ([[FKgP]]) külügyminiszter elutasította a teljeskörű elűzést, [[Nagy Imre]] ([[MKP]]) belügyminiszter viszont előkészítette és javasolta azt. A tömeges [[kitelepítés]]t tehát még a mérsékeltebb álláspont képviselője, a külügyminiszter sem tartotta [[kollektív bűnösség|kollektív felelősségre vonás]]nak. Leírja, hogyan dőlt el a teljeskörű vagy részleges kitelepítés dilemmája végül, az [[1945]]. [[december 22.|december 22-i]] minisztertanácsi ülésen a belügyminiszter álláspontja javára.
| |||