„MÁV 91 sorozat” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Rm40 (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
Rm40 (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
34. sor:
A mozdonyt a [[dombóvár]]i Fatelítő Üzem részére készítették a [[linz]]-i [[Krauss-Maffei|Krauss]] mozdonygyárban [[1915]]-ben. Mivel a dombóvári üzemben a szükséges tolatómozgásokat a fokozott tűzveszély miatt hagyományos gőzmozdonnyal elvégezni nem lehetett, ezért ezt a „tűznélküli” mozdonyt alkalmazták. A mozdony kazánját időnként a gyár stabil kazántelepéről töltötték fel forró vízzel, és az ebből felszabaduló gőz szolgáltatja a hajtóerőt.
==Szerkezete==
===Kazán===
A mozdonyok kazánja egy 5 méter hosszú, 1,68 m belső átmérőjű, három, 15 mm-es lemezekből szegecselt övből álló tartály, melyet kék[[azbeszt]] matracokkal és hullámpapír-réteggel hőszigeteltek. A legkülső réteg egyszerű pléhburkolat. A töltő gőzcső a hengerkazán elhelyezett, lyukacsokkal ellátott cső, mely a hengerkazánból a kazán (így a mozdony) homlokán távozik. A csővégre visszacsapó szelepet és elzáró szelepet szereltek. A középső kazánövön helyezték el a nagyméretű gőzdómot, melyre 2 db közvetett terhelésű rugómérleges biztonsági szelepet szereltek. A gőzdómban helyezték el a ''vízelválasztó''t és a szelepes gőzszabályzót, melynek szabályozó rudazatát a kazánon kívül, jobb oldalon vezették el.
===Gépezet===
A két, kereten kívül, a mozdonysátor alatt elhelyezett gőzhenger a kapcsolt kerékpárok közül az elsőt hajtotta. A jobboldali forgattyút a baloldalihoz képest 90°-kal előbbre ékelték a kerékpártengelyre. A dugattyúrúd nem átmenő rendszerű volt. A keresztfejek egyvezetékesek voltak. <br>A gőzhengerek ''Trick-rendszerű'' külső beömlésű sík[[tolattyú]]kkal készültek, melyeket [[Vezérmű#Heusinger–Walschaert vezérmű|''Heusinger–Walschaert''-rendszerű vezérművek]] szabályoztak. <!--A tolattyú belső túlfedése 35 mm, külső túlfedése 0 értékű volt.)--> Az ellenforgattyú hátramenetben a forgattyút közel 90°-kal követi, más szóval a forgattyúhoz képest hátramaradóként ékelték föl. Ennek megfelelően előremenetben a lengőívkő a lengőív (kulissza) felső részén helyezkedett el. <!--A kormányvonórúd előremenetnél előre mozdult.--> A kormányvonórudat kormányemeltyűvel szabályozták.
===Keret és futómű===
A mozdony 800 mm futókör-átmérőjű, <!--nikkelacél anyagú--> kapcsolt kerékpárokkal készültek. A kerékpárok tengelyeit a tengelyvonalban teljesen átfúrták. A tengelyágy-vezetékeket és a csapágyakat egyedi kenőbeles kenőberendezésekkel látták el. A belső elrendezésű, szegecseléssel készült keret két<!--, egymástól 1,1 m, távolságban lévő 28 mm vastag--> Martin-folytvaslemez hossztartóból állt, melyeket a két végén a mellgerendák kötött össze. <!--közöttük pedig a víszintes és függőleges <!--lemezekből álló, folytvaslemez-kereszttartók (ún. keretkötők) merevítettek ki.-->
===Segédberendezések===
A mozdonyra kéziféket szereltek fel. A [[fék]]tuskók a mozdony kerékpárjait egy oldalról, kívülről fékezték. A gőzben lévő alkatrészek kenéséről egy négynyílású ''Friedmann-rendszerű'' RF jelű dugattyús melegalkatrész-kenőszivattyú gondoskodott. Kedvezőtlen tapadási viszonyok esetén a sátorból kézzel működtethető homokoló juttatott homokot a kapcsolt kerékpár belső oldalához. A homoktartályt a futóhidak alá, a két kerékpártól egyenlő távolságra helyezték el.
==Működtetése==
A mozdony kazánját ¾-részben hideg vízzel töltötték fel, majd a üzem kazántelepéből a töltő gőzcsövet át gőzt jutattak a kazánba. A gőz lecsapódott és leadta a hőjét, egészen addig, míg a kazánban lévő gőz nyomása meg nem egyezett a kazántelep nyomásával. A mozdony indításakor a gőzdómban fejlődött gőzt a szokásos módon a hengerekbe bocsátották, ezzel a kaánban csökkent a gőznyomás, így a víz forrásba ment és a nyomás kiegyenlítődéséig gőz fejlődött. Ennek megfelelően a mozdony szolgálata alatt a gőznyomás és a vízhőmérséklet fokozatosan csökkent. A minél hosszabb üzemidő elérése érdekében kis hengertöltésekkel kellett mozogni. A kazánfalakra lerakódott vízkövet a hagyományos gőmozdonyokkal ellentétben nem távolították el, mert az a kazán hőszigetelését javította.
==Források==
* {{cite book | title = A m. kir. államvasutak gépészeti műszaki közlései | year = 1915 | month = november | location = Budapest | chapter = A 91. sorozatú, 91,001. számú tűznélküli forróvízmozdony műszaki leírása és kezelési utasítása. }}
* {{cite book |author= Mezei István, Lovas József |title= MÁV Vontatójármű Album 1868-1993 |publisher= KÖZDOK |year= 1994 |id= ISBN 963 552 289 4}}
* {{cite book |author= Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontágh Gáspár, Villányi György |title= Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon |publisher= Közlekedési Dokumentációs Vállalat |year= 1984 |id= ISBN 963 552 161 8}}
| |||