„Bárd (heraldika)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „Kép:0292_Rodenstein.png <!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE --> <div class="keretjobb" style="width:35%; border:1px; background-color:#ebf9fe"> <big>Névváltozatok: szekerc...” |
Syp (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
18. sor:
A '''bárd''' szekerceszerű, gyalogos vágó-döfő rúdfegyver. A közelharcban használták. A címertanban a [[címerkép]]ek közé
tartozó [[heraldika]]i jelkép. Bárd Szent László király [[attribútum]]a, ezzel fakaszt vizet a sziklából. A [[
jelképrendszerben a balta a tudat megnyilvánulásának, a legfelsőbb
A ''bárd'' az egyik oldalon fejszeszerű, a másikon részben hegyes, részben kampószerű nyúlvánnyal van ellátva. A [[címer]]eken különféle változatai láthatók. A 14. század második felétől használtak ún. ''kalapácsbárdokat''. Ezek csúcsos végű zárópengével voltak ellátva, mely hatásosnak bizonyult a lemezpáncél áttörésénél. A hosszabb nyelűek a bárdok a rövidebb nyelűek a szekercék. A 14. század végén a bárdokból, baltákból fejlődött ki a ''csákányfokos'', mely a lemezpáncél és a nehéz [[sisak (heraldika)|sisakok]] áttörésére szolgált. A ''balták'' foka egyre inkább megnyúlt, az éllap helyén a tüske vált hangsúlyossá. A 14. században jellegzetes fomája a madárcsőrre emlékeztető kissé ívelt, tüskés csákány. A foknak nem volt külön harci szerepe, súlyával az ütés erejét növelte. Elsősorban a lovasság használta.
A heraldikában általában a ''csatabárd'' (de: Streitbeil) fordul elő. A középkori magyar csatabárd jól megfigyelhető a Képes krónikában. Éllapja félhold alakú, köpűje igen hosszú, inkább [[alabárd]]ra hasonlít. Csatabárd volt a jelvénye az 1148-ban Aragóniában alapított ''A Bárd Hölgyei'' nevű rendnek. Norvégia címerében a bárdot tartó oroszlán [[Szent Olaf]] attribútuma.
Az 1395-ben előforduló magyar ''óbárdus'' kifejezés egyfajta pénz volt, melynek ó- előtagja arra utal, hogy ez a pénznem már a 14. század végén, a 15. század elején is réginek számított, míg utótagjában egyes vélemények szerint a bárd rejlik és arra utal, hogy a pénz előlapjára a bárdot tartó Szent László képét verték, más vélemény szerint viszont a 14. század végén a pénzverés jogát bérlő Onufrius Bardus de Peliske, királyi kincstartó-helyettes nevéből származik.
==Jegyzetek==
47 ⟶ 34 sor:
[[alabárd]]
{{DEFAULTSORT:Bard}}
[[Kategória:Heraldika]]
| |||
