„Nápolyi nyelv” változatai közötti eltérés

 

==Eltérések az olasz köznyelvtől==

Hangtani jellegű eltérések között szerepel, hogy a latin ''-nd-, -mb-'' csoportok hasonultak, és ''-nn-'', illetve ''-mm-'' lett belőlük, pl. olasz ''quando'' → nápolyi ''quanno'', „mikor”, vagy olasz ''tamburo'' → nápolyi ''tammuro'', „dob”. A szavak elejéről lekopott a latin ''i-'', így például az eredetileg ''in'' elöljároszó az ''i-'' elhagyásával összeolvad a jelzett szóval: ''ncielo'' (olaszul ''in cielo'' „égen”). A hangsúlytalan ''e, o'', olykor ''a'' magánhangzókat – főleg a szó végén – magyar ö-szerű hangnak ejtik, pl. ''’o sole'' (ejtése: o szólö) „a nap(fény)”. A nyelvtani jellegzetességek között szerepel a semleges nemű főnevek megléte. Ezek alaktanilag nem különböznek a hímnemű főnevektől: semleges voltukat a névelővel való használatkor a szókezdő mássalhangzó megduplázása jelöli, pl. ''’o mmale'' „a rossz”. Ez utóbbi, furcsa tulajdonság etimológiai okokra vezethető vissza. A határozott névelő ugyanis a latin ''illu(m), illa, illud'' mutatónévmásokból alakult ki hanglekopással ''(illu[m] > *lo > ’o, illa > *la > ’a'' és ''illud > *lod > ’o-)'', majd a semleges nemű alak szóvégi ''-d''-je hasonulással beleolvadt a következő szó első mássalhangzójába, megnyújtva azt.