„Wikipédia:Cselekmény részletezése” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎További magyarázatok: Egy XIX.század eleji tankönyv alapján
Visszavontam Komjatyan Maria (v|sz) szerkesztését, eltévedt, mindjárt írok neki
16. sor:
 
Egy jó enciklopédia-szócikknek erős pontja lehet az, ha olyan cselekmény részleteit tartalmazza, amely nem található meg máshol. Ideális esetben a szócikk olyan részleteket is kellene tartalmazzon, amely nem vehető észre csak a könyv olvasásából vagy a film megnézéséből.
 
AZ "EGRI CSILLAGOK" történelmi háttere
 
 
== Alfejezet címe ==
IDÉZETEK A MÁSODIK RÉSZ BEVEZETŐJÉBŐL ÉS A CSELEKMÉNY BÖVEBB ISMERTETÉSE
 
"János király meghalt. A fia csecsemő. A nemzetnek nincs vezére...
 
Senki se tudja, hogy a pogány török uralmától fázzon-e jobban, vagy pedig a keresztény német uralmától?
 
A német Ferdinánd ráküldte Budára vén totya generálisát, Roggendorfot. A török császár maga indult el, hogy feltűzze a félholdas zászlót a magyar királyi palotára.
 
Írtanak pedig akkor esztendő számának 1541-et."
 
A regény cselekménye szerint az ifjú Bornemissza Gergely elkíséri mostohaapját, Török Bálintot a királyi várba és jelen van a török szultán küldöttének érkezésekor. Ali aga ajándékokat hoz a királynénak, többek között kardot és buzogányt a csecsemő királyfinak és közli a szultán óhaját: látni szeretné a kis királyfit.
A szultán kérésére a királyfi több száz fős "méltó kísérettel" indul Óbudára, ahol a szultán serege táborozik. A szultán tervében a nagyszámú kísérethez való ragaszkodásnak fontos célja van: a legkíválóbb főurak és seregeik eltávolítása a várból.
 
Gergely a királyfi kíséretében is jelen van, mint Török Bálint apródja.
 
A királyfit gazdag ajándékokkal visszaküldi a szultán a várba, de a főurakat vacsorával vendégeli meg.
 
A Budára visszatérő sereg már messziről észreveszi a három lófarkas zászlót a budai kapun és a templomokon, tornyokon.
 
"Elveszett Buda!"
 
Az apródok visszatérnek a török sátortáborhoz és türelmetlenül várják uraikat a borzalmas hírrel. Gergely azonban hiába várja Török Bálintot. A török szultán rabul ejti és Konstantinápolyba viszi örök fogságba.
 
 
== Alfejezet címe ==
EGY TIZENKILENCEDIK SZÁZAD ELEJI TANKÖNYV BUDA ELESTÉRŐL
 
A XIX. század elején Kővári László történelmi munkájának alapján készült tankönyv szerint a szultán ajándéka és a csecsemő királyfi látogatása a szultán sátrában nem egymás után következik.
 
Dr. Jakó Zsigmond kolozsvári történész professzor, az Erdélyi Múzeum Egyesület akkori elnöke szerint a nagyon rossz állapotban (egy padláson, a kémény mellett félig elégve) talált tankönyv valamikor 1848 előtt készülhetett. Idézünk a könyvből:
 
"...a' szultántól az ifjú fejedelem számára kaftán, fejedelmi bot, és kard megérkezvén, azon izenettel, hogy a jövő tavaszon maga a' szultán is útnak indulna Budafelé. - 1541. tehát Március végén meg is érkezék Szolimán Buda alá, és Roggendorfot egész hadával megvervén, Budát az ostrom alól felszabadítá, azonban a' királyfit Izabellától magához, látás végett, kikérvén - míg az a'főrendek kíséretében, a' hatalmas szultán sátorában szinte estvefeléig tartatnék, az alatt különböző tanácsok folyának a' török divánban, - mellyeknek következéséül a' török szép szín alatt, a' szultán parancsából, Budára csapatonként felvonulván, midőn elegendően gyűltek volna fel, - a' várat elfoglalák, - alkonyat tájt a' királyfi visszaküldeték a szorongó anyának, a főrendek kíséretében, Török Bálintot kivéve, kit Szolimán holtigi fogságra vitt Konstantzinápolyba; de Buda már török kézben volt, - mind ezek így történvén a' szultán Izabellát a' királyfival együtt Erdélybe utasítá - neki adván Magyarország részeit a' Tiszáig - 's azután visszatére Konstantzinápolyba. - Izabella pedig a' királyfival, és egész udvarával, elhagyva Budát, azon évben Lippára költözék le, - ott telelvén, tavasszal 1542. Erdélybe költözék Gyulafejérvárra - Budára pedig a' Szultán Basát rendelé az elfoglalt részek igazgatására, - és így Erdély egészen elszakada Magyarországtól 1541-ben, 's azóta külön fejedelmek által kezde igazgattatni..."
 
 
== Alfejezet címe ==
 
Negyedik rész: EGER VESZEDELME
 
A negyedik rész elején Gárdonyi Géza felsorolja az 1545-ös, 46-os, 47-es, 48-as, 49-es, 50-es, 51-es és 52-es éveket, mint Magyarország történetének egyik legemlékezetesebb korszakát.
 
Az 1551-es évről ezt írja:
"1551: Izabella királyné távozott Erdélyből. Fráter Györgyöt orgyilkosok megölték."
 
A következő évről pedig csupán ennyit:
 
"És következett az 1552. év."
Vagyis az egri vár veszedelme.
 
A regény mondanivalójának jobb megértése végett, a szerző által felsorolt utolsó két év megjegyzéseihez még hozzátesszük a következő idézetet a fent említett tankönyvből:
 
"...György barát eszközletére beérkezék Erdélybe I. Ferdinánd hadivezére J. Kásztáldó Baptista 6000. néppel, - 1551. - Martinuzi kénszeríté a' királynét, hogy Erdélyt, és a' magyar koronát I. Ferdinándnak adná által - az általadás, és lemondás meg is történt Kolozsvárt az országgyűlés előtt illy kötmények alatt, hogy II. János Zsigmond Erdély helyett örökségül kapja az opoli és ratibori herczegségeket, és feleségül Johannát, I. Ferdinánd leányát, Izabellának pedig 100,000 aranyak fizettesenek ki. Sírás és zokogások közt adá által Izabella a kolozsvári nagy templomban a' koronát, - 's busongva fiával együtt útnak indult 1551.Jul.18-kán."
 
== Alternatív figyelmeztetések ==