„Constitution Act, 1867” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
35. sor:
Több olyan helyzet is van ahol a házasságra és válásra vonatkozó törvények között átfedés van, legtöbb esetekben ezeket a joghatóságközti immunitás eszközével oldják meg. Például a szövetségi [[Divorce Act]] ''(Törvény a válásról)'' érvényes jogszabály, annak ellenére hogy a Divorce Act hatással van a gyermek elhelyezésre is, mely általában a tartományok jogkörébe tartozó „polgárjogok”-nak (92-es cikkely (13) bekezdés) és a „megánszférába tartozó ügyek”-nek (92-es cikkely (16) bekezdés) számítanak.
== Igazságszolgáltatási rendszer ==
A 96–100-es cikkelyek biztosítják egy kanadai igazságszolgáltatási rendszer létrehozását.
A 101-es cikkelyben található a szövetségi kormányzat azon hatalma hogy fellebviteli bíróságokat alkosson. Ilyenek közé tartoznak a szövetségi bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság a [[Supreme Court Act]] ''(Törvény a Legfelsőbb Bíróságról)'' alapján. A 92-es cikkely (14)-es bekezdése ugyanakkor feljogosítja a tartományokat tartományi bíróságok létrehozására. Ezek közé tartozik a [[kisösszegű ügyek bírósága]] és számos adminisztratív törvényszék.
A felsőbb bíróságokat „inherens jogkörű bíróságok” ''(„courts of inherent jurisdiction”) nevezik mert az alkotmányos jogkörüket az Egyesült Királyságból örökölt konvenciókból nyerik.
===96-os cikkely alatti bíróságok===
A 96-os cikkely felhatalmazza a szövetségi kormányt hogy bírákat nevezzen ki a „tartományok felsőbb, kerületi és megyei bíróságaiba” ''(Superior, District illetve County Courts)''. Egyik tartománynak sincs többé kerületi vagy megyei bírósága, de mindegyiknek van felsőbb bírósága. Bár a tartományok fizetik ezen bíróságok működését, döntenek a jogkörükről és eljárási szabályaikról, a szövetségi kormány jelöli és fizeti a bírákat.
Történelmi szempontból úgy értelmezték ezt a cikkelyt mint amely az inherens jogkörű felsőbb bíróságokat felrúházza az ügyek meghalgatásának alkotmányos jogkörével. A „96-os cikkely alatti bíróságokat” ''(„section 96 courts”)'' az igazságszolgáltatási rendszer „sarokkövének” tekintették amelyhez az összes többi bíróságnak igazodnia kell. Mivel a jogkörükre azt állítják, hogy „inherens” (bennük rejlő) ezért joguk van az összes olyan ügyben eljárni ahol a jogkörüket nem vette át egy másik bíróság. Ugyanakkor a 101-es cikkely alapján a szövetségi kormány vagy a 92-es cikkely (14)-es bekezdése alapján létrehozott bíróságok nem
hatolhatnak be a 96-os cikkely alatti bíróságok fő jogköreibe.
A 96-os cikkely alatti fő jogkörök köre sok vita és pereskedés tárgya volt. Amikor elkezdődik egy eljárás a bíróság jogkörét meg lehet kérdőjelezni azon az alapon, hogy nincs jogköre eljárni az adott ügyben. A kérdés általában az, hogy a jogszabály által létrehozott 101-es vagy 92 (14) cikkely alatti bíróságok behatoltak-e egy 96-os cikkely alatti bíróság kizárólagos joghatóságába.
To validiate the jurisdiction of a federal or provincial tribunal it must satisfy a three step inquiry first outlined in ''[[Re Residential Tenancies Act, 1979]]'' (1981). The tribunal must not touch upon what was historically intended as the jurisdiction of the superior court. The first stage of inquiry considers what matters were typically exclusive to the court during Confederation in 1867. In ''[[Sobeys Stores Ltd. v. Yeomans]]'' (1989) the Supreme Court stated that the "nature of the disputes" historically heard by the superior courts, not just the historical remedies provided, must be read broadly. If the tribunal is found to intrude on the historical jurisdiction of the superior court, the inquiry must turn to the second stage which considers whether the function of the tribunal and whether it operates as an adjudicative body. The final step assesses the context of the tribunal's exercise of power and looks to see if there are any further considerations to justify its encroachment upon the superior court's jurisdiction.
|