|
A fúga általában párokban lép fel, ritka a magában álló kompozíció. Ilyen például a prelúdium és fúga, a fantázia és fúga, a toccata és fúga.
A főtéma első ismétlése szabályszerűen mindig az alaphangnemet uraló hangnemben lép fel, pl.például ha a fúga alaphangneme C, tehát G-ben. Mivel minden hangnemnek több közeli rokona van, amelyek tőle egy [[módosítójel]]lel több vagy kevesebb, és azok párhuzamos hangnenemek, világos tehát, hogy egy négyszólamu fúga több száz ütem terjedelmet is elérheti, ha a főtéma csak az ilyen hangnemekben egyedül fut át az összekötő melléktételekkel együtt. Szerkesztése a kömetkezőképp történik: a Dux indítja a témát, majd miután elékelte, belép a Comes, a ritmikusan kontrasztos ellendallammal.A belépésére is különböző módszerek vannak: a téma hangértékeinek felezése, vagy éppen megkétszerezése; a téma tükör, rák, ill. ráktükör alakjában is visszatérhet.Gyakori az az eset, amikor többszöri belépéssel a valóságosnálnál több szólam illúzióját keltik. Ha valamennyi szólam elénekelte a témát, véget ér az expozíció, és megkezdődik a kidolgozás: a téma elemeinek darabokra hasításával, figuratív feldolgozozásával a lehetséges kontrapunktikus lehetőségeket fejti ki a szerző. Általában három a kidolgozások száma, de Bach ezt sokszor túllépi, vagy annyira összemossa a kidolgozásokat, hogy nehéz eldönteni, hol kezdődik, és végződik egy-egy kidolgozás. De emelett tágítja a fúga keretét az un. [[orgonapont]]ra támaszkodó zárlati rész is, mely rendesen az egész mű folytán szerzett hangképleteket kinyújtva v. összevonva tünteti fel a főtéma vagy annak csak egyes motívumai közé csoportosítva. Az ilyen orgonapontok a legérdekesebb részét szokták képezni a fúgának, és gazdag ritmikai és harmóniai kombinációkra nyitnak tért. Az orgonára irt fúgáknál az orgonapontot képező tonika vagy a vele váltakozó uralkodó hang hatását nagyban emelik a pedál-hangok, melyek a legmélyebb hangokat szólaltatják meg. A zárás után néha kisebb rész következik, visszaütve a fúga előtt elhangzó szakaszra.
A rövidebb fúga a '''fughetta'''.
*'''Permutációs fúga''' esetén hangcsere történik: a [[kontrapunkt]]ok megtartódnak, és ablak modjára rázáródnak a főtémára.
*A '''duplafúgák''' esetén a fúga két témát tartalmaz. A következőképpen lehet őket elosztani: első téma fúgája – második téma fúgája – fúga mindkettőre (pl.például [[Wohltemperiertes Klavier]], II. kötet, gisz-moll fúga); első és második téma egyszerre (pl.például [[Johann Sebastian Bach|Bach]]: Passacaglia c-moll, Thema fugatum); első téma fúgája, majd a kettő közös fúgája (pl.például [[Wohltemperiertes Klavier]], II. kötet, H-dúr fúga).
*A '''triplafúga''' 3 témát tartalmaz, ahol először a témák kerülnek bemutatásra, mejd ezek [[kontrapunkt]]ikusan variálódnak.
|
