„Kalotípia” változatai közötti eltérés

Kötőanyag nélküli ezüstklorid érzékenyítésű sópapír. A képet [[ezüst]] ([[arany]]színezés esetén az ezüsthöz kötött [[arany]]) alkotja. [[1847]] után vezették be az aranyszínezést, de csak az [[1850]]-es években vált általánossá, a legtöbb, [[1850]] után készített sópapír biztos, hogy valamilyen módon külön is enyvezett. E művelet célja az volt, hogy a papír felületén egy nagyon vékony réteg képződjön, amely megakadályozza, hogy az érzékenyítő oldat túl mélyre hatoljon a papír rostjai közé, s így rontsa a kép [[kontraszt]]osságát. Sokféle enyvező anyagot használtak, pl.például [[keményítő]]t, [[zselatin]]t, [[kazein]]t, [[tejsavó]]t és [[ír moszat]]ot is. Az [[enyv]]ezés olyan vékonyan fedte csak a [[papír]] felszínét, hogy nem képezett külön réteget, ezért a kép mindig a papír szerkezetét mutatja és matt felületű. A [[keményítő]]vel enyvezett (starch-sized) papír barnás tónusú képet eredményezett, míg a [[zselatin]]nal enyvezett papír inkább vöröses árnyalatot adott.