[[1658]]. [[szeptember 18.|szeptember 18-ától]] a [[wittenberglutherstadt Wittenberg|wittenbergi]]i egyetem hallgatója volt; ahonnét hazájába visszatérve, [[Kőszeg]]en iskola-rektor volt, később ugyanott diakónus (második lelkész), majd főlelkész és [[1669]]. [[június 28.|június 28-án]] a [[bük]]i zsinaton a [[Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület|Dunántúli Evangélikus Egyházkerület]] püspökének választották meg. A vallásüldözés előtt állhatatos híve volt egyházának; ezen hite miatt, midőn [[1673]]-ban a [[pozsony]]i törvényszék elé idéztetett, ott nem jelent meg, hanem inkább önkéntes száműzetésbe ment. Vándorlásában megfordult [[Dánia|Dániában]], [[Svédország|Svéd]]- és [[Szászország]]ban, végül [[Naumburg]]ban, [[Türingia|Türingiában]] telepedett le, ahol Móric herceg, az ottani püspökség administratora, pártfogásába vette. [[1679]]-ben visszatért hazájába és [[Ostffi István]]nál [[Ostffyasszonyfa|Asszonyfalván]] húzta meg magát és az ifjúságot tanította, sőt egyházi szónoklatokat is tartott, amiért is az Ostffi-féle kastélyt katonák támadták meg; ekkor többen megölettek vagy elfogattak; Fekete futásban keresett menekvést, de őt is elfogták és Pozsonyba hurcolták, ahol végül [[katolicizmus|katolikus]] hitre tért; előbb [[Kőszeg]]en tanácsos, majd bíró lett.
