„Kis jégkorszak” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a képlinkek javítása, magyarítása |
a Bot: pl. javítása példáulra, Replaced: pl. → például (3) |
||
5. sor:
Az átlaghőmérséklet Nyugat-Európában ebben az időszakban 1-2 °C-kal, világszerte pedig 0,5-1 °C-kal maradt el az [[1960]]-[[1990]] közötti időszak átlagától, azaz még mielőtt erősen érezhetővé vált volna a jelenkori globális felmelegedés. Ez utóbbinak az oka a kutatók nagy többsége szerint az emberi tevékenység nyomán erősödő üvegházhatás, míg a kis jégkorszak az éghajlat természetes ingadozásának eredménye volt. Az okokat többek között a naptevékenység csökkenésében, illetve a földi vulkáni aktivitás növekedésében (és a légkörben jelenlévő vulkáni hamunak a [[Nap]] sugárzását visszaverő hatásában) keresik a kutatók.
A kis jégkorszak időszakának pontos meghatározása körül jelentős viták vannak a klimatológusok körében. A szóban forgó korszakot az úgynevezett középkori éghajlati optimum előzte meg, amikor
A [[Németalföld]]ön [[1315]]-től egészen a következő évtized elejéig szinte folyamatos esőzések voltak, emiatt rendszeresen odaveszett a termés. Sokan ezt tekintik a kis jégkorszak kezdetének. Mások [[1430]]-ra teszik a kezdetét azzal, hogy a 19. század közepéig tartott. Az európai gleccserek
A [[16. század]] egész második felében a tél jellemzően [[november]]től [[március]]ig tartott, sok hóval és jéggel. A nyarak hűvösek voltak, ősszel gyakori volt a pusztító [[vihardagály]] [[Hollandia|Hollandiában]]. [[1586]] [[december]]étől egészen [[1587]] [[szeptember]]éig tartott a kis jégkorszak első mélypontja. Még a 17. század első negyede is hideg volt. Tanúskodnak erről olyan korabeli holland és flamand festők művei is, mint [[Hendrick Avercamp]] és [[ifj. Pieter Brueghel]]. A 17. század második negyedétől az időjárás melegebbé vált,
==Külső hivatkozások==
| |||