Wikipédia

„Szilas (Szlovákia)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
átírás
16. sor:
| koorde_perc = 49
}}
'''Szilas''' (szlovákul ''Brestovec'') község [[Szlovákia|Szlovákiában]], a [[Nyitrai kerület]] [[Komáromi járás]]ában. [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]]tól 30 km-re északnyugatra, [[Nagymegyer]]től 5 km-re keletre fekszik. [[2004]]-ben 486, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, közigazgatási területe 7,5 km².
 
==Fekvése==
Szilas az Alsó-Csallóközben fekszik, a történelmi [[Komárom vármegye]] területén, [[Nagymegyer]]től 5 km-re keletre, [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]]tól 30 km-re északnyugatra; közigazgatási területe 7,49 km². A falu csaknem teljesen egybeépült a szomszédos Lakszakállassal.
 
A határ a Duna menti síkságon Csallóközben találhatóKisalföldön, 110-112 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Talaját erdőtlenített, berkes-, helyenként sós talaj képezi. Éghajlata meleg és száraz, a napsütés hosszantartó, a telek mérsékelten hidegek. ▼
 
Szilas közigazgatási területe hosszan elnyúlik északnyugat-délkeleti irányban. Délről [[Bogya]], keletről [[Lakszakállas]], nyugatról pedig [[Nagymegyer]] és [[Ekecs]] határolja.
▲A határ a Duna menti síkságon Csallóközben található 110-112 tengerszint feletti magasságban. Talaját erdőtlenített, berkes-, helyenként sós talaj képezi. Éghajlata meleg és száraz, a napsütés hosszantartó, a telek mérsékelten hidegek.
A községháza előtt áll egy nyári tölgy, amelyet 1896-ban ültettek a millenniumi ünnepségek alkalmából. A Pázmány kastély mögött létrehoztak egy természeti parkot, amely részben megmaradt napjainkig, 1955-ben és 1969-ben felújították. 1978-ban a kiszáradt egykori Cigánytó helyén községi parkot hoztak létre.
A határ egyik érdekessége a Szilas-rét, feneketlen mocsarak színhelye száraz szigetekkel tarkítva. Viszonylag nagy területről van szó. Ebben a barátságtalan környezetben éltek a halászok, vadászok, a mocsarak titkait ismerők és bujdosók. Az emberek többsége mérföldekre elkerülte ezeket a réteket. Csak 1854 után, gróf Waldstein János által kialakított Társaság a Csallóköz vizeinek szabályozására hozott gyökeres változást. Ezzel a beavatkozással nagy terjedelmű, kiváló minőségű termőföldre tettek szert, melyet felhasználtak gazdasági célokra. Ez az egyedülálló vad természeti jelenség teljesen elpusztult, ma már csak a Duna-ágak és a Kis Duna holt ágai emlékeztetnek az egykori mitikus tájra.
 
==Története==
[[Kép:Brestovec1.JPG|thumb|250px|A szilasi tó]]
A község határában 10. századi magyar-, valamint 10.-11. századi szláv temetkezési helyet találtak. Ekli András leánya a Vüstű nevű földet vejének, Szilasi Dénesnek adományozta. A török hadjáratok idején a község elpusztult, később benépesítették, Apácaszakállas és Szakállas lakosai telepedtek le. A reformáció időszakán a magyarok a református vallást választották, hasonló volt a helyzet Szilason is, mégis többségük a katolikus valláshoz húzott, ami az esztergomi érsek birtokán érthető is volt.
A ''Kerektető-dűlő''ben népvándorlás kori hamvveder és lándzsahegyek kerültek elő. Szilas határában [[10. század]]i magyar, valamint 10.-11. századi szláv temetkezési helyet találtak. Nevét először [[IV. László]] egyik oklevele említi. [[1431]]-ben már a szilasi és laki Pázmány-család a falu birtokosa.
II, Rákóczy Ferenc Habsburg-ellenes felkelése idején (1703-1711) a Csallóköz a kurucok fontos hadászati támaszpontja volt, ahol a lakosság szimpátiájával kísérte a hadi cselekményeket. 1786-ban a községet elpusztította az árvíz.
 
Az 1848/49-es magyar szabadságharc eszméit örömmel fogadták Szilas lakosai is annak reményében, hogy a magyarok kezükbe vehetik saját sorsuk irányítását. A honvédseregbe bevonult 5 helyi lakos. 1848 után a nemesi székek intézménye már nem létezett, mert egy 1855-ben kiadott rendelet megszüntette.
A középkorban Vüstű néven említik. Az [[érseklél]]i nemesi székhez tartozó községet a török időkben portyázó csapatok teljesen elpusztítják, majd később [[Lakszakállas]] és [[Apácaszakállas]] lakói telepítik újra.
Az 1918-as esztendő gyökeres változást hozott a község életében. Szilas az újonnan létrejött csehszlovák köztársaság része lett, de az egyszerű ember élete lényegében nem változott. Látástól vakulásig robotoltak, hogy el tudják tartani családjukat. A lakosok továbbra is a mezőgazdasági munkákból éltek.
 
Az 1938. november 2.-i Bécsi arbitrázs értelmében Szilast visszacsatolták Magyarországhoz. A II. világháború kirobbanása (1939-1945) ismét szenvedést és megpróbáltatást hozott Szilas lakosainak. A II. világháború harcterein 10 szilasi lakos vesztette életét. Szilason 1945. május 31.-én fejeződött be a háború. Sajnos ezt követően sem köszöntöttek rájuk békés napok. Bezárták a magyar tanítási nyelvű iskolákat, a magyar nemzetiségű lakosokat megfosztották állampolgárságuktól. 5 családot kényszermunkára szállítottak Csehországba, akik 1948 után hazatérhettek. A Csehszlovákia és Magyarország közt zajló lakosságcsere nem érintette a községet. 1948 után a helyzet fokozatosan javult, békésebb napok következtek. Ismét megnyitották a magyar iskolákat, az emberek visszakapták állampolgárságukat, társadalmi átalakulás kezdődött, ami Szilast is érintette: a község fokozatosan átváltozott szocialista faluvá. 1849-ben a falu nevét átváltoztatták Brestovecre. Az újonnan létrehozott Helyi Nemzeti Bizottságot dr. Pázmány Zoltán nagybirtokos házában helyezték el.
Szilas lakossága a reformáció idején áttért az új vallásra, de az ellenreformáció során rekatolizáltak (a környező földek akkoriban az esztergomi érsekség birtokai voltak). A lakosság (a többi Komárom megyei faluhoz hasonlóan) a kurucokat támogatta a Rákóczi-szabadságharc idején. [[1786]]-ban a községet elpusztította az árvíz. [[1848]]-ban 5 szilasi lakos állt be honvédnek.
1952-ben a kastély átalakították iskolára, melyben három tanterem volt. 1953-ban megnyitották Lakszakállason a körzeti iskolát, ami a szilasi iskola fokozatos leépítését és bezárását jelentette.
 
1965-. Június 21-e és július 10-e között pusztító katasztrofális árvíz óriási károkat okozott a községben: sok ház leomlott és sok megrongálódott. Főleg a régi agyagból és vályogból épült házak rongálódtak meg. A község arculata nagyban megváltozott. Szilas viszonylag gyorsan kiheverte a megrázkódtatásokat és az élet ismét visszatért a régi medrébe.
[[1848]]-ban [[Fényes Elek]] ''Komárom vármegye leírása'' című munkájában így ír Szilasról: ''Szilas, az érsekléli papnemesi székhez tartozó magyar falu, a posoni országúton belől Komáromhoz 3 1/4 , Ekecstől délre 1/2 mfldnyi távolságra. Kiterjedése 1873 hold, mellyből 905 hold szántóföld, 16 hold szőlő és gyümölcsös, 426 h. legelő, 390 h. kaszáló, 36 h. belső telek és kertek, 5 h. fűzfás erdő. Földe termékeny fekete porhanyós agyag s minden gabonanemet uzsorával térit vissza. Szőlőskerté közép számítással 300 akót évenkint megterem, s ha mustul eladatik, árára nézve a legjobb hegyi borokkal versenyezhet. Kaszálója s legelője közt sok lapos vizes térség találtatik. Népessége 327 lélek, kik közt reform, férfi 62, nő 48, kath. férfi 110, nő 104, zsidóférfi 2, nő 1. Nemes családfő 60. Van itt egy nagyszerű olajütó, melly évenkint 2000 ft. jövedelmez. Birtokosai: Pázmány, Poda, Kasza, Kossá, Végh, Pálffy, Csóka, nemes hűbérnöki családok. <ref>http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/Megyek_oroksege/Komarom_megye/Komarom_varmegye_leirasa/</ref>''
1989 novemberében véget ért a kommunizmus uralma, elkezdődhetett az emberi jogok visszaállítása, a szabad vallásgyakorlás, a cenzúra eltörlése, vállalkozási kezdeményezés.
 
Az elmúlt 18 év során Szilas fokozatosan fejlődött: gázvezetékek, a bősi erőműre való csatlakozás. Szilas fejlődése biztosan nem feneklik meg, amikor adva van a lehetőség, hogy kapcsolatot építsenek ki a közkedvelt megyeri termálfürdővel.
A [[19. század]] derekáig Szilas területe nagyrészt mocsaras vidék volt. A mai ''Szilas-rét'' sokáig feneketlen mocsár volt száraz szigetekkel tarkítva. A mocsarak a szilasi halászoknak és vadászoknak megélhetést, a bujdosóknak menedéket biztosítottak, a legtöbben azonban elkerülték őket. [[1854]] után, a Waldstein János által alapított ''Csallóközi Vízszabályozási Társulat'' csapoltatta le a mocsarakat, melyek helyét szántóföldek foglalták el.
 
A nemesi székek intézményét [[1855]]-ben megszüntették, Szilas viszont [[1875]]-ig szolgabírói székhely volt. Szilas a trianoni békeszerződésig [[Komárom vármegye]] [[Csallóközi járás]]ához tartozott.
 
[[1921]]-ben 293 lakosa volt, ebből 292 (99,7%) magyar, 1 (0,3%) szlovák nemzetiségű <ref>A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona</ref>. [[1938]]-[[1945]] között Szilas ismét Magyarországhoz tartozott. A [[második világháború]]ban 10 helyi lakos vesztette életét.
 
A jogfosztottság évei alatt (1945-48) 5 családot kényszermunkára hurcoltak Csehországba, akik 1948 után hazatérhettek. A Csehszlovákia és Magyarország közt zajló lakosságcsere nem érintette a községet. [[1948]]-ban szlovák nevét Brestovecre változtatták.
 
A kommunista hatalomátvétel után létrehozott Helyi Nemzeti Bizottságot Pázmány Zoltán nagybirtokos házában helyezték el. [[1952]]-ben a kastélyt háromtantermes iskolává alakították. Egy évvel később megalakult a körzeti iskola Lakszakállason, így hamarosan a szilasi kisiskolát bezárták. Az [[1965]]-ös árvíz (június 21.-július 10.) súlyos károkat okozott Szilason is - számos ház leomlott és megrongálódott (főként az agyagból és vályogból épült régi házak).
 
[[1978]]-ban a kiszáradt egykori ''Cigánytó'' helyén községi parkot hoztak létre. Az [[1990-es évek]]ben a községben kiépült a gáz- és vízvezeték.
 
[[2001]]-ben 484 lakosából 466 (96,3%) magyar, 15 (3,1%) szlovák nemzetiségű volt. Ugyanekkor a községnek 328 római katolikus és 93 református vallású lakosa volt.
 
==Nevezetességek==
*A ''kastély''t [[1905]]-ben szecessziós stílusban építtette Pázmány Zoltán.
A dr. Pázmány Zoltán által 1905-ben épített szecessziós nyári kastély, melyet a Molnár Jánostól vásárolt telken épített. Ezzel az épülettel szemben áll az egykori szolgabírói hivatal épülete, melyet 1870-ben építettek. A 176-os számú ház egy kúria, melyet Végh Dániel építtetett 1849-ben- megőrizte csaknem eredeti állapotát, napjainkban is a család tulajdonában van.
*Az ''egykori szolgabírói hivatal'' épülete [[1870]]-ben épült.
Mivel a községben soha nem volt templom, azért a hívők haranglábakat állítottak. A református harangtornyot a 19. század második felében építették.
*A 176-os számú ház található ''kúriá''t Végh Dániel építtette [[1849]]-ben.
A Lakszakállas felé vezető út mellett lévő szürkemárvány alapzatú út menti keresztet Isten dicsőségére 1929-ben építtette Kasza József.▼
*A községháza előtt áll egy hatalmas ''nyári tölgy'', amelyet [[1896]]-ban ültettek a millenniumi ünnepségek alkalmából.
*A Pázmány-kastély mögött található ''régi park'' részben megmaradt napjainkig, [[1955]]-ben és [[1969]]-ben felújították.
*A községháza melletti parkban áll az ''1848-as forradalom és a két világháború áldozatainak emlékműve''.
*A faluban ''református harangláb'' található, melyet a 19. század második felében emeltek.
▲*A Lakszakállas felé vezető út mellett lévő szürkemárvány alapzatú ''út menti keresztetkereszt''et IstenKasza dicsőségéreJózsef emeltette [[1929]]-ben építtette Kasza József.
 
==Híres szilasiak==
* Gergely István (*1976) vízilabdázó, [[2004]]-es olimpiai bajnok.
A régi csallóközi szilasi és laki Pázmány család a káptalani feljegyzések szerint már 1431-ben birtokolta a szilasi ősrégi birtokot. A család és a község legjelentősebb személyisége szőlősi, laki és szilasi dr. Pázmány Zoltán, a jog és a filozófia doktora.
* [[Pázmány Zoltán]] (*1869) a Pécsi Tudományegyetem tanára, rektora és dékánja Szilason élt.
A szilasi temetőben a helyi történelem több neves képviselője van eltemetve: Pálffy József és felesége Pálffy Mária, Pálffy Zsigmond és felesége Gahil Mária, a világhírű szlovák jégkorongozó ősei és nagyszülei.
* A szilasi temetőben nyugszik többek között Kollár Zsigmond 1848-49-es honvéd.
Szilason élt Kollár Zsigmond is, aki beállt katonának, részt vett a Jellasics elleni harcokban. A forradalom leverése után Szilason élt.
 
Valamint Szilason élt a kétszeres vízilabda olimpikon, Gergely István.
==Képtár==
<gallery>
Kép:Szilas01.JPG|A községháza
Kép:Szilas02.JPG|A két világháború áldozatainak emlékműve
Kép:Szilas03.JPG|Az 1848-as forradalom emlékműve
Kép:Brestovec1.JPG|A szilasi tó
</gallery>
 
==Testvértelepülés==
50 ⟶ 76 sor:
 
==Külső hivatkozások==
<references/>
{{Commons|Category:Brestovec}}
*Varga Imre: Szülőföldem, Csallóköz, Európa, Budapest, 1989, 354-355. p.
*[http://www.hhrf.org/szabadujsag/szu0346.htm Cikk a Szabad Újságban (2003)]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Szilas_(Szlovákia)”