„Felkiáltójel” változatai közötti eltérés

A [[Magyar nyelv|magyarban]] és a legtöbb latin betűs nyelvben csak egyetlen alakja van, amelyet a mondatok végére helyeznek. A [[spanyol nyelv]]ben megkülönböztetnek nyitó- ('''¡''') és záró-felkiáltójelet ('''!''') is, amelyek közé a felkiáltó, felszólító, vagy óhajtó mondatrész kerül, vagyis a spanyolban az [[Idézőjel|idéző-]] és a [[gondolatjelnagykötőjel|gondolatjelhez]]hez hasonlóan a nyitó- és záró-felkiáltójel a mondat közben is állhat. Ezt a jelölésmódot a [[Spanyol Királyi Akadémia]] [[1754]]-ben vezette be a szabad szórend miatt az olvasás megkönnyítésére, és szintén bekerült néhány, a spanyol befolyástól érintett nyelvbe.