Mindegyik palantírban közös volt az, hogy tökéletes [[gömb]] alakúak voltak. A kövek [[kristály]]szerű (egyébként megsemmisíthetetlen) anyagból készültek, és használaton kívül mindegyik mélyfekete, volt. Méretükben azonban már különböztek: volt, amelyik egy [[Láb (mértékegység)|láb]] átmérőjű volt, de a hatalmasabb, nagyobb kövek (mint pl.például az ''Osgiliath''-i és az ''Amon Sûl''-i) akár teremnyi méretűek is lehettek.<br>A kisebb kövek többsége csak rögzített irányba „látott”, a nagyobbak azonban – a pólusaiknak megfelelően elhelyezve – körbejárhatóak voltak, és a [[Arda|Világ]] minden égtája felé láttak. A víziót nem árnyékolta semmi, a kövek használói képesek voltak falakon, hegyeken keresztüllátni. Egyedül a sötétség homályosította el a látást, így az, aki el akart rejtőzni a kövek mindent látó hatalma elől, kénytelen volt árnyékos helyet keresni, vagy egy speciális, az idők folyamán elfeledett technikát alkalmazni<!-- Shrouding. Ennek mi a magyar fordítása?-->. Az erős elméjű szemlélő képes volt a kövek képét a saját akarata szerint irányítani, távoli alakokat, tárgyakat látomásában közelebb hozni.<br>Fontos megemlíteni, hogy a kövek önmagukban csak „látni” voltak képesek (a múltat is). Gondolatok közvetítéséhez nagyon erős és gyakorlott elmékre, valamint két összhangban lévő kőre volt szükség mindkét oldalon.<br>Bár a kövek [[Elendil]] és leszármazottainak jogos tulajdonát képezték, használatára mindenki jogosult és képes volt (szellemi képességeinek megfelelően), aki arra [[Anárion]] vagy [[Isildur]] örököseitől ([[Arnor]] és [[Gondor]] jogos királyaitól) engedélyt kapott. Mivel a [[gondor]]i Helytartók felhatalmazást kaptak, hogy az ország ügyeit a Király távollétében kézben tartsák, így a ([[Minas Tirith]]-i) kő használatának joga is öröklődött helytartóról helytartóra.
