„1993-as cannes-i filmfesztivál” változatai közötti eltérés

Ez évben a fesztivál plakátja ismét fekete-fehér – visszatekint az indulásra, az [[1946-os cannes-i filmfesztivál|1946-os fesztivál]] első filmjére. A fotón [[Cary Grant]] és [[Ingrid Bergman]] híres csókjelenete látható [[Alfred Hitchcock]] ''[[Forgószél (film)|Forgószél]]'' című romantikus drámájából<ref>[http://www.festival-cannes.com/fr/archives/1993/posters.html Les affiches - Festival de Cannes 1993]</ref>. A fesztiválpalota homlokzatára a nagy filmesek emlékét idéző óriásfreskót készítettek.

 

A filmek bőséges választéka, valamint a filmek minősége ismét megerősítette, hogy [[Cannes]] a világ legjobb filmfesztiváljai közé tartozik. A nyitóelőadáson [[André Téchiné]] ''Legkedvesebb évszakom'' című filmdrámáját vetítették, s a rendezvényt [[Philomène Esposito]] versenyen kívül vetített vígjátéka, a ''Toxikus botrány'' zárta.

 

Erős jelenléttel büszkélkedhetett az [[Egyesült Királyság]], melyet három, már ismert filmrendező képviselt: [[Kenneth Branagh]] [[Shakespeare]]-[[adaptáció]]val rukkolt elő ''(Sok hűhó semmiért)'', főszerepben hitvesével, [[Emma Thompson]]nal. Két díjat vihetett haza – ''[[Legjobb rendezés díja (Cannes-i Fesztivál)|a rendezését]]'' és a ''[[Legjobb férfi alakítás díja (Cannes-i Fesztivál)|legjobb férfi alakításét]]'' – [[Mike Leigh]] ''Mezítelenül'' című alkotása. [[Ken Loach]], ''[[Zsűri díja (Cannes-i Fesztivál)|zsűri-díjas]]'' ''Kőzápora'' pedig ékesen bizonyította, hogy beérett a fesztivál [[1980-as évek]] eleji törekvése, amellyel a fiatalok felé fordult. A ''[[Nagydíj (Cannes-i Fesztivál)|a zsűri nagydíját]]'' a ''Távol és mégis közel'' rendezője, [[Wim Wenders]] vehette át, a ''[[Technikai-művészi Vulcain-díj|Technikai Főbizottság nagydíját]]'' pedig a ''Mazeppa'' kapta, a hangmérnöki munkáért. A rövidfilmek [[Arany Pálma (rövidfilm)|Arany Pálmáját]] [[Jim Jarmusch]] újabb, immár harmadik ''Kávé és cigaretta'' című alkotása érdemelte ki.

 

A Croisette frissen felfedezett [[Sztár|filmcsillaga]] a 21 éves [[Chiara Mastroianni]], aki édesanyja, [[Catherine Deneuve]] oldalán játszott a ''Legkedvesebb évszakom'' című filmdrámában. Deneuve feltűnik [[Agnès Varda]] zenés [[dokumentumfilm]]jében is, mellyel a negyedszázaddal azelőtti zenés [[Franciaország|francia]] világsikerre, ''A rocheforti kisasszonyokra'' emlékezett ''(A kisasszonyok 25 évesek)''. Ugyancsak nagy érdeklődés fogadta az 5 év kihagyás után újra filmező [[Isabelle Adjani]]t, a ''Toxikus botrány'' főszereplőjét<ref name="thomas"/>.

 

A fiatalabb hölgysztárok közül a [[fotós]]ok által leginkább keresett a hajdani modell, [[Uma Thurman]] volt ''(Veszett kutya és Glória)'', valamint a halk szavú, sejtelmes mosolyú [[Gong Li]] ''(Isten veled, ágyasom!)''; a korosabbak közül pedig [[Elizabeth Taylor]] vonta magára a figyelmet, aki vendégstátusát és népszerűségét [[AIDS]]-ellenes kampányra használta fel. Ehhez csatlakozott a versenyen kívül bemutatott ''Cliffhanger – Függő játszma'' főszereplőjeként sikert arató [[Sylvester Stallone]] is. ''A Sok hűhó semmiért'' Emma Thomson és Kenneth Branagh mellett olyan [[színész]]eket vonultatott a vörös szőnyegre, mint [[Keanu Reeves]], [[Robert Sean Leonard]] és [[Denzel Washington]].

 

A ''Zongoralecke'' főbb szerepeit két, korábban már [[Oscar-díj|Oscar-jelölt]] színész alakította, [[Holly Hunter]] és [[Harvey Keitel]], mindketten meggyőző játékkal. Ebben a filmben mutatkozott be [[Cliff Curtis]], aki az [[Un Certain Regard]] szekcióban vetített ''Desperate Remedies'' című [[új-zéland]]i filmdrámában is látható volt. A ''Szigorúan piszkos ügynök'' főbb szerepeiben [[Phil Collins]] és [[Hugo Weaving]] aratott sikert. Feltűnt még a Croisette-en [[Forest Whitaker]] ''(Testrablók)'', [[Michael Douglas]], [[Robert Duvall]] és [[Barbara Hershey]] ''([[Összeomlás]])'', [[Nastassja Kinski]] ''(Távol és mégis közel)'', [[Robert De Niro]] ''(Veszett kutya és Glória)'', valamint [[Ralph Fiennes]] ''(A maconi gyermek)''.