„Arad ostroma” változatai közötti eltérés

{{csata

|név=Arad ostroma

|képleírás=Aradvár alaprajza

|konfliktus= [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]]

|helyszín= [[Arad]]

|eredmény= Magyar győzelem

|erők1=

|erők2=

A sikertelen zárolás során gyorsan váltogatták egymást a magyar parancsnokok: először [[Máriássy János]] őrnagy, majd [[Gaál Miklós]] ezredes volt az ostromsereg vezetője, majd egy kis ideig [[Kiss Pál]] ezredes, 1849 áprilisától pedig Vécsey Károly vezérőrnagy.

 

===Ostrom-hadműveletek===

²Vécsey április 9-én felgyújtotta a várat Újaraddal összekötő fahidat, mire a várbeliek kitörtek, de minimális veszteségek mellett visszaszorították őket. A magyar lovasság megakadályozta, hogy a temesvári helyőrség különítménye élelmiszert jutasson a várba. Vécsey elrendelte, hogy a vár teljes elszigetelésének érdekében egy csatornával vágják el a Maros kanyarulatában lévő várat, amit április 13-án kezdtek és 24-én már be is fejeztek. A mesterséges csatornát egy futóárokkal erősítették meg. Ezt követően a várőrség passzivitásba vonult, és május 6-ig szüneteltette a város már-már menetrendszerű bombázását. Május 26. után már egyetlen lövést sem adtak le a városra.

Vécsey három alkalommal, április 26-án, május 31-én és június 3-án szólította fel a várőrséget a megadásra. Június 5-től tárgyalásokat kezdtek a vár átadásáról, amiről június 28-án megállapodás született, és így július 1-jén a várőrség egy fogadalom megtétele után – mely szerint fél évig nem harcolnak Magyarország ellen – teljes fegyverzetben, egy honvédszázad kíséretében megindultak a Dunántúl felé.

 

==A vár utóélete a szabadságharcban==

A vár élére eztán a beteg [[Damjanich János]]t nevezték ki, aki alig másfél hónap után – augusztus 17-én – átadta a várat az oroszoknak, 3800 védő pedig letette a fegyvert. Később itt végezték ki a szabadságharcban végzett munkájukért az [[aradi vértanúk]]at.