„Furnér” változatai közötti eltérés

A '''furnér''' vékony falapocskákfalemez, amely az előállítás módja szerint lehet fűrész-, kés- vagy hántoltfurnér. A furnér szó a [[16. század]]ból ered és francia eredetű („fournir”; elhelyezés). Azt a folyamatot jelentette, amikor kevésbé értékes fát jobb minőségű fával burkoltak be.

A furnértechnikát Kr. e. 2900-ban [[Egyiptom]]ban találták fel. Egyiptomban rendkívül szerették a nemes fát, ami igen ritka volt. Ez kényszerítette az egyiptomiakat ehhezennek aza ökonómiaigazdaságosabb feldolgozási mód kifejlesztéséhezkifejlesztésére. A fát finom lapocskákra vágták. [[1922]]-ben találtak furnérozott bútordarabokat [[Tutanhamon]] sírkamrájában, melyek tanúi egy régi furnértechnikának.

A furnér legrégibb előállítási módja a fűrészelés. A törzsről fűrészelik le a furnérlapokat. Ezt régen gyakran egy gödör felett csinálták. Egy személy állt a gödörben, egy második állt egy szerkezeten a törzs felett, a fűrészeléshez pedig egy [[keretes fűrész]]t használtak. A [[19. század]] elején aztán kifejlesztették a gőzmeghajtáson alapuló furnérfűrészt. Amíg [[Anglia|Angliában]]ban és [[Amerika|Amerikában]]ban hatalmas, mintegy 4 méter átmérőjű speciális körfűrészeket alkalmaztak, addig [[Európa|Európában]]ban inga- vagy [[lengőfűrész]]eket használtak.

Mivel a furnér fűrészelésnélfűrészelésénél 50% hulladék is felléphet, ezért ez a módszer kissé elavult. Mégis jó okok szólnak amellett, hogy még ma is alkalmazzák ezt a módszert 1,2-2,5 mm vastag lapok előállításához: