„Katolikus Szociális Népmozgalom” változatai közötti eltérés

[[1943]]. [[június 23.|június 23-án]] a három említett katolikus társadalmi reformmozgalom elnökei – Meggyesi Sándor, a katolikus [[Hivatásszervezet]] országos elnöke, P. Kerkai Jenő S. J., a [[KALOT]] országos elnöke és Freesz József, az [[EMSZO]] központi igazgatója – [[memorandum]]ban fordultak [[Serédi Jusztinián]] hercegprímáshoz, melyben beszámoltak ama szándékukról, hogy ezen szervezetek erőfeszítéseit egyesítsék és munkájukat koordinálják; közös programjukra pedig a hercegprímás áldását és jóváhagyását (s ezáltal az egész Egyház támogatását) kérték, s kifejezték óhajukat, hogy világi részről [[Kovrig Béla]] [[szociológus]] (a [[kolozsvár]]i egyetem rektora és tanára; korábban [[Teleki Pál]] szociálpolitikai tanácsadója), mint a jövendő szervezet elnöke, egyházi részről báró [[Apor Vilmos]] püspök tanácsadóként segítse munkájukat <ref>A memorandum szövegéből: „Megalakítottuk az EMSZO, KALOT és Hivatásszervezet vezetőinek munkaközösségét, azzal a céllal, hogy a három mozgalom vezetői egymással állandó érintkezésben a legfontosabb kérdésekben közös álláspontot valljanak és közös taktikával vehessék fel a küzdelmet mindazokkal szemben, akik a nemzet sorskérdéseiben nem a keresztény erkölcstan alapján keresik a megoldást. [...…] Ennek a munkaközösségnek elnökévé dr. Kovrig Béla egyetemi tanárt, a kolozsvári egyetem jelenlegi rektorát szeretnők felkérni, aki eddig is a legbarátibb és legszorosabb együttműködésben dolgozott a három mozgalom vezetőivel. A munkaközösség egyházi tanácsadójává pedig báró Apor Vilmos győri püspök urat szeretnők felkérni, aki eddig is a KALOT munkájának országos viszonylatban, a Hivatásszervezet munkájának pedig győri viszonylatban kiváló támogatója. Mind a kettejükkel beszéltünk a munkaközösségről és annak terveiről, mind a ketten helyeselték azt és szívesen vállalnak szerepet ebben a munkaközösségben. Midőn mindezeket Főmagasságú és Főtisztelendő Bíboros Hercegprímás Úrnak legmélyebb tisztelettel bejelentjük, kérjük további munkánkhoz főpásztori áldását és atyai jóindulatát.” ([[Esztergom]]i [[Prímási Levéltár]] 8118/1944). </ref>. Aporban a mozgalom szervezői Telekihez hasonlóan tekintélyes, és eszmeileg is őhozzá, ill. hozzájuk közel álló személyiséget láttak.