„Wartha Vince” változatai közötti eltérés

'''Wartha Vince''' ([[Fiume]], [[1844]]. [[július 17.]] – [[Budapest]], [[1914]]. [[július 20.]]) kémikus, műegyetemi tanár, az [[MTA]] tagja.

 

 

==Munkássága==

Számos területen alkotott maradandót. A hazai szeneket elemezte, elsőnek határozta meg a gázgyártásban hasznosítható [[szén]]fajtákat. Ipari- és ivóvízelemzéssel is foglalkozott; [[víz]]vizsgálati módszere ma is használatos. Nagy érdemeket szerzett a [[bor]]ászati [[kémia]] népszerűsítésében. A mikor a [[filoxéra]] hazánk hagyományos [[szőlő]]termelő vidékein pusztított, Wartha kimutatta, hogy a homokos [[talaj]] is kiválóan alkalmas lehet szőlőtermelésre. Hazánkban az elsők között ismerte fel a [[fényképezés]] szerepét a tudományokban. A legjelentősebb felfedezése az [[agyag]]iparban a gubbiói fémlüszter-máz (más néven bíborlüszter) évszázadokon át keresett gyártási titkának megfejtése. Ezzel az általa [[Eozin (máz)|eozin]]nak elnevezett mázzal a pécsi [[Zsolnay porcelángyár]]at tette nagy hírűvé. [[1904]]-ben megszakadt a jó kapcsolat [[Zsolnay Vilmos]]sal, amikor Wartha állami megbízásból újjászervezte Zsolnay vetélytársát, a [[herend]]i porcelángyárat. Mint a kerámiai ipar nagy hírű szakértője, tevékenyen vett részt a faenzai ''Museo Internazionale delle Ceramiche'' alapításában. [[Eötvös Loránd]] után 1899 – 1902 között a [[Magyar Turista Egyesület]] elnöke. Barátja (? (talán maga Zsolnay) fedezte fel az eozinmázat, amit a Zsolnay gyárban használnak, használtak

 

==Emlékezete==

 

* A [[Magyar Kémikusok Egyesülete]] évenként kiosztott ''Wartha Vince-emlékérmet'' alapított [[1955]]-ben.