A ''spanyol'' népnév végső eredete a [[Latin nyelv|latin]] <small>HISPANIOLUS</small>, azaz kb.’[[hispania]]i, ’hispánka’spanyol’, amely ''espaignol'' alakban került be a [[Okcitán nyelv|provanszálba]], onnan ''español'' írásmóddal a [[Spanyol nyelv|spanyolba]], majd a többi ([[Újlatin nyelvek|újlatin]]) nyelvbe. [[Magyar nyelv|Nyelvünkben]] az [[Galloitáliai nyelvek|északolasz nyelvjárási]] – s-sel ejtett – ''spagnol'' alak honosodott meg. Azonban, míg a magyarban a „spanyol” [[melléknév]] egyaránt jelentheti azt, hogy „spanyolországi” vagy „Spanyolországgal kapcsolatos”, illetvevalamint „spanyol nyelvű”, addig a spanyolban e két fogalomra más-más szót használnak: az ''español'' melléknévként kizárólag „spanyolországi”-t„spanyolországi spanyolt” jelent; a „spanyol nyelvű” jelentésben az ''hispano'' vagy ''latino'' szavakat alkalmazzák, míg az ''hispánico'' jelentése „a spanyollalspanyol nyelvvel kapcsolatos”. Az ország önelnevezése – ''España'' – ugyanígy a latin <small>HISPANIA</small> névre vezethető vissza, ahogyan a [[rómaiak]] az egész [[Ibériai-félsziget]]et nevezték; a középkori spanyolban még ''Hespaña'' alakban is előfordult.<ref>Téves az az elképzelés, miszerint az ''e-'' betű annak köszönhető, hogy az őslakosság nem tudta kiejteni a szókezdő ''sp-'' kapcsolatot, a változás már a kései latinban megjelent; jelen esetben azonban nem is pontosan erről van szó.</ref>
