„Húsz magyar népdal” változatai közötti eltérés

Az [[1929]]-ben komponált sorozat természetesen nem előzmény nélkül való Bartók életművében. AElőzménynek zeneszerző először [[1906]]-bantekinthető a felfedezés örömével tárta nagyközönség elé az addig jószerével ismeretlen népdal-kincset. A [[Kodály Zoltán]]nal együtt közölt ''[[Magyar népdalok]]'' című(Kodállyal kiadványközösen) a két szerző 10-10 feldolgozását tartalmaztaill. Majd az [[1907]]-ben elkezdett és 10 évvel később befejezett ''Nyolc magyar népdal'' következett. Különböző formákban Bartók később is dolgozott fel népdalokat, figyelme más hangszer-összeállítások irányába is kiterjedt. Az 1920-as évekbenvagy a zongorára írottíródott [[Improvizációk magyar parasztdalokra|Improvizációkkal]]], a két [[hegedű]]-[[rapszódia|rapszódiával]], illetve a szintén énekhangot és zongorát foglalkoztató ''[[Bartók: Falun]]'' ciklussal a népdalfeldolgozás Bartók kezében kulcsfontosságú műfajjá vált, melyet ő a legnagyobb zeneszerzés-technikai igényességgel kezelt. Ily módon valósulhatott meg az a zenetörténeti jelentőségű program, amely a koncertpódium teljes jogú szereplőjévé léptette elő a népdaltciklus.

Bartók maga a következőképpen fogalmazta meg azokat a kihívásokat, amelyekkel a népdalfeldolgozás a [[20. század]]i modern zeneszerzőt szembesítette. IdézekIdézt ''A népi zene hatása a mai műzenére'' címmel tartott 1931-es Budapesti előadás szövegéből (Bartók ebben fogalmazta meg a maga elé gördített kihívásokat):

[[1933]]-ban a [[Budapesti Filharmóniai Társaság]] fennállásának 80 éves jubileumára a Húsz magyar népdal öt tételét átírta zenekarra. Ezt a meghangszerelt változatot 5 évvel később egy rangos németországi fesztivál, a [[Baden-Baden]]-i Ünnepi Játékok keretében is be akarták mutatni. 1938 februárjában a produkció ügyében írott levelében Bartók leszögezte: ''„Ezek a művek nem „feldolgozások”, hanem eredeti kompozíciók, föléjük – mintegy mottóként – helyezett magyar népdalokkal.”'' A tervezett Baden-Baden-i bemutató azonban nem valósulhatott meg., Hogy miért,mert az egy [[1938]]. [[március 28]]-án, alig pár nappal [[Anschluss|Ausztria német megszállása]] után postázottaz Bartók-levélből derül ki. A STAGMA,életbe alépő német szerzőitörvények jogvédelmimiatt hivatal ugyanis átdolgozásnak minősítette Bartók népdal-motívumokat fölhasználó zeneműveit. Válaszul Bartókátdolgozásokat nem kevésbélehetett drasztikus lépéshez folyamodott: ''„Ezzel a jogtalanelőadni, értelmetlen és kizárólag anyagi okokból eredő eljárással szemben nem tehetek mást, mint hogy tiltakozásomat fejezzem ki mindazon művemnek Németországban való előadása ellen, amelyben népdalokat és néptáncokat használok föl, és hogy ezeket az előadásokat,ezt amennyirefelügyelő tőlembizottság telik,meg megakadályozzam.Bartók [...]művét Erreannak a lépésre nemcsak anyagi megfontolások, hanem elsősorban elvi és zenei okok késztettek”''minősítette.