„Apollo holdjáró” változatai közötti eltérés

A '''holdautó''' ([[angol nyelv|angolul]]: ''Lunar Roving Vehicle, röviden: LRV)'' egy elektronikusan mozgatott, telepekkel üzemeltetett közlekedési eszköz, melyet a [[Hold]]on használtak. A [[Szovjetunió]] által a [[Lunohod-program]] keretében Holdra juttatott [[Lunohod–1]] volt az első négy kerekű holdjármű, amely még távirányított volt. Az eszköz ember által vezethető változata az [[Egyesült Államok|amerikai]] [[Apollo-program]] utolsó három holdmissziójában, az [[Apollo–15]], [[Apollo–16|16]] és [[Apollo–17|17]] küldetésekben kapott szerepet.

 

==Tervezése==

A [[NASA]] az [[Apollo–14]] sikeres visszatérése után a tudományos program kibővítése mellett döntött. A hajtóművek teljesítményét megemelték, ezáltal a pályára, illetve a Holdra jutattható tömeg is megnőtt. Lehetőség adódott új műszerek és eszközök, többek között egy holdautó szállítására. A jármű tervezésével az [[1956]]-ban az [[Egyesült Államok]]ba menekült [[Pavlics Ferenc]]et bízták meg.

 

 

==Adatok==

A holdautó földi közlekedésre alkalmatlan, ugyanis összeroppana az [[űrhajós]]ok és felszerelésük súlya alatt. A földinél hatszor gyengébb holdi [[gravitáció]] mellett azonban a terhelése lényegesen kisebb volt. A holdautó 3.1 [[méter]] hosszú és körülbelül 2.3 méter széles. A felépítménye nagyrészt [[alumínium]]ból áll, ezáltal az autó [[tömeg]]e mindössze 208 [[kilogramm|kg]]. A Hold felszínén a maximális terhelhetősége elérte a 490 kg-ot. A hasznos tömeg az alábbiakból tevődött össze: 353 kg az [[űrhajós]]ok és létfenntartó eszközeik, 45.4 kg a [[kommunikáció]]s eszközök, 54.5 kg a tudományos eszközök és 27.2 kg a begyűjtött [[kőzet]]ek tömege. A hasmagasság teljes terhelés mellett 35.6 cm, terheletlenül 43.2 cm volt.

 

==Működése a Holdon==

 

 

[[Apollo–15]] ([[1971]])