„Joe Dallesandro” változatai közötti eltérés

Joe az [[1980-as évek]]ben visszatért az Egyesült Államokba, ahol addigra már ikonikus figurának számított, mégis be kellett érnie kisebb szerepekkel: a hollywoodi produkciók főszerepeit továbbra sem az ő típusára szabták, ráadásul a Warhol–Morrissey-féle filmkészítés iránti érdeklődés is alábbhagyott. Dallesandro különböző tévésorozatokban játszott, illetve mellékszerepeket formált meg néhány hollywoodi vállalkozásban. Ezek közül [[Francis Ford Coppola]] akkoriban csúfosan megbukott filmje, a ''[[Gengszterek klubja]]'' ([[1984]]) a legjelentősebb, amelyben [[Lucky Luciano]] szerepét játszotta. Szerepelt [[Bruce Willis]] egyik kevésbé sikerült filmjében (''[[Naplemente (film)|Naplemente]],'' [[1988]]), és [[Johnny Depp]] partnere volt [[John Waters]] ''[[Cry-Baby]]'' ([[1990]]) című alkotásában. [[2008]] végén bejelentették, hogy a következő [[Berlini Nemzetközi Filmfesztivál|berlini filmfesztiválon]] Dallesandro kapja a Teddy-díjat, melyet a homoszexualitás témáját megjelenítő műveknek és művészeknek ítélnek oda. Wieland Speck, a fesztivál Panoráma-szekciójának igazgatója és a Teddy-díjat átadó zsűri tagja a döntést azzal indokolta, hogy színésznek olyan testi megjelenése van, amelynek „szemlélésébe nem fárad bele az ember”, akár férfiről, akár nőről van szó. Szerinte ez Dallesandro filmjeire és a fotóira egyaránt igaz.

Az évek folyamán Joe még kétszer megnősült és elvált. Született még egy fia. Az új évezredben egy hollywoodi hotel igazgatója: ő is ott él, macskája társaságában. Pályájára így emlékszik vissza: „Teljes életet éltem, nagyszerű dolgokban vettem részt. Voltak persze nehézségeim, de összességében mindennel elégedett vagyok.” [[2008]] végén bejelentették, hogy a következő berlini filmfesztiválon Dallesandro kapja a Teddy-díjat, melyet a homoszexualitás témáját megjelenítő művek és művészek kapnak. Wieland Speck, a fesztivál Panoráma-szekciójának igazgatója és a Teddy-díjat odaítélő zsűri tagja a döntést azzal indokolta, hogy színésznek olyan testi megjelenése van, amelynek „szemlélésébe nem fárad bele az ember”, akár férfiről, akár nőről van szó. Szerinte ez Dallesandro filmjeire és a fotóira egyaránt igaz.