„Jean Anthelme Brillat-Savarin” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) |
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
7. sor:
}}
'''Jean Anthelme Brillat-Savarin''' ([[1755]]. [[április 1.]] - [[1826]]. [[február 2.]]), eredeti nevén Jean Anthelme Brillat, (másut ''Brant Savarin''-ként is írják)<ref>[[b:Szakácskönyv/Régi/Zilahy Ágnes/Könyvem története|Zilahy Ágnes]]: Valódi magyar szakácskönyv</ref> francia [[jogász]] és [[politikus]] volt, aki [[Epikureizmus|epikureistaként]] és [[Gasztronómia|gasztronómusként]] szerzett hírnevet. A Savarin nevet egy nagynénjétől örökölte, aki jelentős vagyont hagyott rá azzal a feltétellel, hogy felveszi a vezetéknevét.
{{Idézet|Mondd meg, mit eszel, s megmondom, ki vagy.| Brillat-Savarin }}
16. sor:
A nagy francia forradalomban a federalista kifejezést a mérsékeltebb elemekből álló [[girondisták]] pártja viselte, miután a párisi klubok zsarnokságával szemben a vidéki közélet emelését tűzte ki célul.
Ebben az elnevezésben az törekvés is rejlett, hogy a pártot gyűlöltté tegyék a nép előtt, mint amely párt az egységes állam széttépésére vágyik, hogy helyébe a tartományok szövetségét tehesse és a fővárost a vidéknek rendelje alá.
==Későbbi évek, politika==
23. sor:
A nemzetgyűlés feloszlása után visszatért Belley városába, ahol [[Polgármester|polgármesterré]] választották, ám nemsokára menekülnie kellett, mert vérdíjat tűztek a fejére. Először [[Svájc|Svájcban]] keresett politikai menedéket, majd [[Hollandia|Hollandiában]]. Végül az [[Egyesült Államok|Egyesült Államokba]] költözött, ahol három évet töltött [[Boston]], [[New York]], [[Philadelphia]] és [[Hartford]] városaiban. [[Francia nyelv|Francia]]- és [[Hegedű|hegedűórákból]] biztosította a megélhetését, egy ideig pedig első hegedűs volt a New York-i Park Theater-ben.
[[1797]]-ben, a [[Francia direktórium|Direktórium]] idején tért vissza Franciaországba, ahol élete végéig a Legfelsőbb Bíróság (Cour de Cassation) tagja volt, és 1800 után a [[semmítőszék]] ülnöke lett. Számos jogi és gazdaságpolitikai írást publikált. Soha nem nősült meg, de nagyra értékelte a szerelmet, amit “hatodik érzékként” definiált.
==Gasztronómia==
33. sor:
Az epikureus filozófia a könyv miden oldaláról visszaköszön. Brillat-Savarint a legegyszerűbb étel is kielégítette, feltéve, hogy azt művészi színvonalon készítették el. Véleménye szerint “azoknak, akik gyomorrontásban szenvednek, vagy akik lerészegednek, sejtelmük sincs az evés és ivás alapelveiről.”
Egy része a műnek valóságos szakácskönyv, az ételek ingredienciájának (alkotórész, kellék), elkészítése és feltálalási módjának pontos leírásával, más része a helyes életrendre oktat, tanít. Egy újabb rész a nevezetesebb ételek történetét mondja el, de foglalkozik a vendégségek anyagi és szellemi berendezésével, különös súlyt fektet arra, hogy a vendégség mindenkor megfelelő szellemi élvezettel is járjon. Végül pedig, az ínyencség apoteózisát, (dicsőítését, felmagasztalását) tartalmazó költői epilógus zárja be a művet.
A mai olvasó számára Brillat-Savarin [[anekdóta|anekdótái]] a nyújtják a legnagyobb élvezetet. Kijelentette például többek között, hogy „a sajt nélkül végződő vacsora olyan, mint egy félszemű szépasszony”, illetve, hogy „egy új fogás felfedezése több örömet okoz az emberiségnek, mint egy csillag felfedezése”.
44 ⟶ 46 sor:
*[http://hu.wikiquote.org/wiki/Anthelme_Brillat-Savarin Idézetgyűjtemény a Wikidézet oldalán]
*[http://www.gutenberg.org/files/22741/ "La Physiologie du Goût" francia eredetije a Project Gutenberg oldalán]
== Jegyzet ==
<references/>
[[Kategória:Gasztronómia]]
| |||