„Almásy László” változatai közötti eltérés

Almásy László Ede néven született a család [[Borostyánkő (Ausztria)|Borostyánkő]] várában született. A borostyánkői birtokot még nagyapja, Almásy Ede szerezte, aki a [[Magyar Földrajzi Társaság]] egyik alapító tagja volt [[1872]]-ben. Édesapja az[[ Ázsia]]-kutató, Almásy György volt, édesanyja Pittoni Ilona volt. A család 1892-ben költözött Borostyánkőre[[Borostyánkő]]re. Szülei házasságából 3 gyermek született; Lászlónak egy János nevű bátyja, valamint egy húga volt.

Családja az Almásy család azon ágából származott, amely nem volt jogosult a grófi[[gróf]]i cím viselésére. Ő maga a következőképen írt erről<ref>1939. július 21-én, Kairóból[[Kairó]]ból, Tasnádi Lászlónak címzett levele </ref>: {{idézet 2|''Meg lehetsz róla győződve, eleget védekeztem a nekem itt bőven kiosztott rang ellen. Személyes tájékoztatásodra engedd meg, hogy ennek a visszás helyzetnek alábbi magyarázatát adjam: Őfelsége, [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]] király trónra lépésekor nagyatyám fel lett szólítva, hogy mint az egyik zsadányi és törökszentmiklósi Almásy hitbizomány tulajdonosa, adja be családunk többi ágainak rangjára való emelésének kérvényét. A kérvényt 1917-ben Őfelsége ellátta kézjegyével, mivel azonban nagyatyám elhalálozott, bátyámnak kellett volna azt ellenjegyzés végett a m. kir. minisztertanácsnál kijárni. Tekintettel a háborúra bátyám ezt nem tette, és az okmány így mai napig csonkán fekszik levéltárunkban.

''Amikor Őfelsége [[1921]]-ben Szombathelyen tartózkodott, mint szárnysegéd voltam beosztva melléje, s ez idő alatt a Király - emlékezve az általa jegyzett beadványra - következetesen grófnak szólított, ez aztán az akkori legitimista körökben folytatódott és a sajtóban is fel-felmerült. Képzelheted, mily gyakran kerülünk abba a helyzetbe bátyámmal, hogy tiltakoznunk kell a grófi címzés ellen, amihez azonban sokan saját hiúságuk kielégítésére ragaszkodnak.''}}

Fiatalkorában gyakran tartózkodott nagyapja által könyvekkel és térképekkel bőven ellátott több ezer kötetes könyvtárában, jelentős hatással volt rá Chernel István, orientalista munkássága, akinek írásait rendszeresen olvasta. Tanulmányait a kőszegi[[kőszeg]]i [[bencés]] gimnáziumban folytatta, ahol először ébredt fel benne a madarak költési és vonulási szokásai iránti érdeklődés és a repülés utáni vágy.

Középiskolai tanulmányait Grazban[[Graz]]ban kezdte, de egy szerencsétlen véletlen után (drótszamarával[[kerékpár]]jával elütötte a gimnáziumigazgatót) távoznia kellett. Ezután a tanulmányait a [[London]] melletti Eastbourne-ben folytatta, ahol műszaki képzést kapott. Angliában töltött évei alatt, tökéletesen elsajátította az [[angol nyelvetnyelv]]et és megismerkedett az ottani kultúrával és életformával. Itt találkozott először a híres [[Afrika]] kutató, Frederick Selous könyveivel és ekkor kezdett érdeklődni Afrika iránt. Diákévei alatt épített egy [[vitorlázó repülõtrepülő]]t, amellyel 10 métert zuhant, de kisebb sebesülésekkel megúszta.

Az I[[első világháború]] alatt pilótaként teljesített szolgálatot az orosz majd olasz fronton. Több kockázatos felderítő úton vett részt a Dnyeszter mentén.<ref>az [[orosz nyelvetnyelv]]et még a szülői házban sajátította el, egy ott vendégségben lévő [[kirgiz]] énekmondótól, Turgán Bezdikjántól</ref> A háború végeztével részt vett az elűzött király visszatérési kísérletében, az úgynevezett királypuccsban[[királypuccs]]ban. [[1921]]. április 5-én Mikes János püspökkel kísérte el az uralkodót a határig.

A technikai érdeklődése vezette először [[Afrika|Afrikába]] is, Esterházy Antal társaságában. A felfedezők [[1926]]-ban indultak egy Steyr autóval indultak [[Alexandria|Alexandriából]] és a [[Nílus]] mentén egészen Kartúmig[[Kartúm]]ig jutottak, majd átkeltek a Berber[[Líbiai-sivatag|Libiai-]] és a [[Núbiai sivatagon-sivatag]]on. Az utazás nagy visszhangot keltett és a cég megbízta helyi képviseletével, reménykedve abban, hogy piacot nyer magának Egyiptomban is.

1929-ben a cég két autóját is kipróbálta a viszontagságos sivatagi[[sivatag]]i körülmények között, amikor a Keleti-Szaharában tett egy 700 km-es utat, egészen Abu Moharig. Magával ragadta Afrika világa, több vadászexpedíciót is vezetett a Líbai-sivatagban, ezek egyikén Széchenyi Zsigmonddal is együtt vadászott. <ref>Erről a vadászatról Széchyenyi a ''Hengergő homok'' című írásában tesz említést, Almásyt meg nem nevezve</ref>

[[1930]]-ban Zichy Nándorral repülőgép balesetet szenvedett a szíriai [[Aleppó]] közelében, ezután visszatért Egyiptomba[[Egyiptom]]ba. [[1932]]. május 1-jén tette első jelentős felfedezését, amikor megtalálta a [[Zarzura oázistoázis]]t, felfedezőtársai Sir Robert Clayton, Commander Penderel és Patrick Clayton voltak. A csapat felfedezte a [[Gilf- Kebír]] fennsík, északi fővölgyét, a Vádi Abd el Malikot.

A felfedezés világszerte elterjedt, és 1933-ban, a Universal filmtársaság pénzügyi támogatását élvezve, visszatért Egyiptomba, a Gilf- Kebír térségébe. Az expedíció tagjaként utazó [[Kádár László]], később a magyar [[földrajztudomány]] jeles személyisége, fontos megfigyeléseket és megállapításokat tett a sivatagi homokformák, a [[dűne]]típusok kialakulásával kapcsolatban. Az expedíció a Líbiai-sivatag utolsó ismeretlen helyeit térképezte fel. Almásy a fennsík tanúhegyektől[[tanúhegy]]ektől övezett völgyének, [[homokkő]] sziklabarlangjaiban ősi állat-és emberábrázolásokra bukkant. A Képek völgyének (Vádi Szúra) nevezett barlangokban, [[neolitikus]] [[stucc]]-, [[pálma]]- [[gazella]]-, zsiráfábrázolásokat[[zsiráf]]ábrázolásokat, vörössel festették a falakra. Ekkor fedezte fel, az ún [[Úszók barlangja|Úszók barlangját]]. A növény és víz ábrázolásokból arra a következtetésre jutott, hogy egykor azon a helyen, ahol egy fűszál sem maradt meg időszakos vagy állandó vizek voltak.<ref>A festők kiléte nem tisztázott; Kádár László szerint a Herodotosz[[Hérodotosz]] által említett [[garamantok]], vagy [[troglüditák]]</ref> Ain Dua sziklabarlangjaiban körülbelül 800, fehérrel, vörössel, barnával és sárgával színezett állatalakokat és feketével ábrázolt emberformákat találtak.

Közreműködött az [[egyiptom]]iegyiptomi sportrepülés létrejöttében.

Miután az olaszok [[1940]]-ben vereséget szenvedtek, a németek[[német]]ek olyan segítséget akartak, aki jól ismeri a sivatagot. Almásyt találták a legmegfelelőbbnek erre a szerepre, hiszen ismeretei mellett kapcsolatokkal is rendelkezett. Almásy ekkor a magyar légierő kötelékében teljesített szolgálatot a magyar légierőnél. [[1941]] február 8-án a német hadsereghez vezényelték, és [[tartalékos tiszt]]ként az [[Erwin Rommel|Rommel]] által vezetett [[Afrika Korps]]hoz került, ahol nagy távolságú [[sivatagi felderítő]]ként szolgált. Néhány hónapos kiképzés után Heinkel és Junkers gépekre szerzett jogosítványt. Az ő nevéhez fűződik a Salaam-művelet, melynek célja az volt, hogy két német hírszerzőt (Johann Eppler és Hans Gerd Sandstede) az angol vonalak mögé juttassa, egy 5600 km hosszú víztelen úton. Mivel az angolok megfejtették a németek által használt rejtjeleket, folyton a német felderítőcsoport nyomában voltak. Almásy többször mentette meg a műveletet. A magára hagyott angol autók benzinével pótolta a csapatnak hiányzó üzemanyagot. A benzin helyére homok tett, hogy az angolok autója lerobbanjon. Mindezt a legnagyobb körültekintéssel vitte véghez, a tartályba nem jutott homokot gondosan letörölte, arra is vigyázott, hogy ne ugyanannyi homok kerüljön az autókba, hogy ne egyszerre menjenek tönkre. A kalandos útról Rommel seregénél Líbiában című könyvében ír.

[[Budapest]]re visszatérve szerepet vállalt az üldözött [[Holokauszt|zsidók]] mentésében. Budapesti, Horthy Miklós úti lakásában, 1944 novemberében több üldözött zsidónak is menedéket nyújtott. Többek között [[Fux Jenő,]] olimpiai bajnok fiát, Györgyöt is rejtegette. A német seregben kapott egyenruhát és kitüntetéseit (elsõ- és a másodosztályú [[vaskereszt]]) viselve többször elzavarta a razziázó nyilasokat[[nyilasok]]at.

A háború után almásitAlmásyt többször is letartóztatták, háborús és népellenes bûncselekményekkelbűncselekményekkel vádolták, és kegyetlenül bántalmazták. A Rommel melletti szolgálatot elismerte, de a háborús bűnöket tagadta. Végül [[Germanus Gyula]] vallomásának köszönhetően mentették fel. [[1947]]-ben újra letartóztatták, ekkor Farud[[Faruk király]] unokaöccse közbenjárására szabadult ki. Lakását is levesztette, menekülnie kellett, visszatért Egyiptomba, angol segítséggel (Duke of Valderano). Kairó Zamalek nevű városrészében élt és sportrepülés-oktatásból, valamint sivatagi autós kirándulásokból biztosította megélhetését. Több kísérletet tett [[Kambüszész]] elveszett seregének felkutatására (leginkább ezért vállalta el a német hadsereg felkérését 1941-ben).

Egyk legkedvesebb barátja, Hans Entholt a háború alatt életét vesztette. Almássy a fiatalember arcképét bekereteztette, gyászszalaggal kötötte át, naponta gyertyát gyújtott előtte és virágszirmokat szórt elé. Ez a többek által tudott tény adott táptalajt a homoszexualitásáról[[homoszexualitás]]áról szóló híreknek. Almásynak több szerelme is volt, de igazi szerelme mindig is a sivatag maradt. Soha nem nősült meg, norvég menyasszonyát, Gudrunt egy félreértés miatt nem vette feleségül, a csalódás végigkísérte életén. <ref>A Bierman által felhasznált személyes levelek azt is bizonyítják, hogy a magyar sivatagkutatónak egy német katonatiszt, Hans Entholt írt levelet. A kettőjük homoszexuális kapcsolatára vonatkozóan azonban ez nem egyértelmű bizonyíték, mert nem tudni, Almásy hasonló módon viszonozta-e az érzelmektől fűtött levelet. Entholtot egy taposóakna ölte meg Rommel seregeinek afrikai visszavonulása idején.</ref>

===[[Náci]] volt?===

Almásy személye felkeltette John Bierman, a [[BBC]] korábbi külpolitikai újságírójának, több, a [[II. világháborúvalvilágháború]]val foglalkozó könyv szerzőjének érdeklődését is, aki mások több éves kutatómunkáját felhasználva szenzációhajhász címmel jelentette meg könyvét Nagy-Britanniában. Könyvében semmiféle titkos életet nem fed fel, amikor például azt állítja, hogy Almásy nem volt grófi származású. A kijelentés, hogy Almásy kollaborált a nácikkal, csúsztatás, mivel semmilyen bizonyíték nem támogatja. Almásynak nem volt semmilyen gyönyörű angol nővel szerelmi viszonya, hiszen ilyen kalandba a filmben szereplő, kitalált alak keveredett. Bierman könyvének számos téves állítása között szerepel, hogy a németek 1941-ben Egyiptomban szervezték be, azzal a megbízatással, hogy az elhárítás, az Abwehr számára hozzon létre egy speciális helyi egységet. A németek megbízásából végrehajtott katonai akció keretében 1942-ben két német kémet is sikerrel becsempészett Líbiából Egyiptomba a sivatagon keresztül, mélyen az ellenséges vonalak mögé, egészen a Nílusig hatolva.