Főmenü megnyitása

Módosítások

Nyelvi és wikipédiás javítások
==Élete==
 
Almásy László Ede néven született a család [[Borostyánkő (Ausztria)|Borostyánkő]] várában született. A borostyánkői birtokot még nagyapja, Almásy Ede szerezte, aki a [[Magyar Földrajzi Társaság]] egyik alapító tagja volt [[1872]]-ben. Édesapja az[[ Ázsia]]-kutató, Almásy György volt, édesanyja Pittoni Ilona volt. A család 1892-ben költözött Borostyánkőre[[Borostyánkő]]re. Szülei házasságából 3 gyermek született; Lászlónak egy János nevű bátyja, valamint egy húga volt.
 
Családja az Almásy család azon ágából származott, amely nem volt jogosult a grófi[[gróf]]i cím viselésére. Ő maga a következőképen írt erről<ref>1939. július 21-én, Kairóból[[Kairó]]ból, Tasnádi Lászlónak címzett levele </ref>: {{idézet 2|''Meg lehetsz róla győződve, eleget védekeztem a nekem itt bőven kiosztott rang ellen. Személyes tájékoztatásodra engedd meg, hogy ennek a visszás helyzetnek alábbi magyarázatát adjam: Őfelsége, [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]] király trónra lépésekor nagyatyám fel lett szólítva, hogy mint az egyik zsadányi és törökszentmiklósi Almásy hitbizomány tulajdonosa, adja be családunk többi ágainak rangjára való emelésének kérvényét. A kérvényt 1917-ben Őfelsége ellátta kézjegyével, mivel azonban nagyatyám elhalálozott, bátyámnak kellett volna azt ellenjegyzés végett a m. kir. minisztertanácsnál kijárni. Tekintettel a háborúra bátyám ezt nem tette, és az okmány így mai napig csonkán fekszik levéltárunkban.
''Amikor Őfelsége [[1921]]-ben Szombathelyen tartózkodott, mint szárnysegéd voltam beosztva melléje, s ez idő alatt a Király - emlékezve az általa jegyzett beadványra - következetesen grófnak szólított, ez aztán az akkori legitimista körökben folytatódott és a sajtóban is fel-felmerült. Képzelheted, mily gyakran kerülünk abba a helyzetbe bátyámmal, hogy tiltakoznunk kell a grófi címzés ellen, amihez azonban sokan saját hiúságuk kielégítésére ragaszkodnak.''}}
 
Almásy hivatalos okmányaiban és kiadott könyveiben sem szerepel a grófi cím neve előtt. A borostyánkői vár tovább erősítette a külvilág szemében a grófi rangot, azt azonban kevesen tudták, hogy az László bátyának nevén volt.
 
Fiatalkorában gyakran tartózkodott nagyapja által könyvekkel és térképekkel bőven ellátott több ezer kötetes könyvtárában, jelentős hatással volt rá Chernel István, orientalista munkássága, akinek írásait rendszeresen olvasta. Tanulmányait a kőszegi[[kőszeg]]i [[bencés]] gimnáziumban folytatta, ahol először ébredt fel benne a madarak költési és vonulási szokásai iránti érdeklődés és a repülés utáni vágy.
 
Középiskolai tanulmányait Grazban[[Graz]]ban kezdte, de egy szerencsétlen véletlen után (drótszamarával[[kerékpár]]jával elütötte a gimnáziumigazgatót) távoznia kellett. Ezután a tanulmányait a [[London]] melletti Eastbourne-ben folytatta, ahol műszaki képzést kapott. Angliában töltött évei alatt, tökéletesen elsajátította az [[angol nyelvetnyelv]]et és megismerkedett az ottani kultúrával és életformával. Itt találkozott először a híres [[Afrika]] kutató, Frederick Selous könyveivel és ekkor kezdett érdeklődni Afrika iránt. Diákévei alatt épített egy [[vitorlázó repülõtrepülő]]t, amellyel 10 métert zuhant, de kisebb sebesülésekkel megúszta.
 
Az I[[első világháború]] alatt pilótaként teljesített szolgálatot az orosz majd olasz fronton. Több kockázatos felderítő úton vett részt a Dnyeszter mentén.<ref>az [[orosz nyelvetnyelv]]et még a szülői házban sajátította el, egy ott vendégségben lévő [[kirgiz]] énekmondótól, Turgán Bezdikjántól</ref> A háború végeztével részt vett az elűzött király visszatérési kísérletében, az úgynevezett királypuccsban[[királypuccs]]ban. [[1921]]. április 5-én Mikes János püspökkel kísérte el az uralkodót a határig.
 
Vékony, magas termetű, nagy teherbírású, sportos alkatú ember volt.
 
Almásy a [[graz]]i Steyr autógyár színeiben több autóversenyt is nyert.
A technikai érdeklődése vezette először [[Afrika|Afrikába]] is, Esterházy Antal társaságában. A felfedezők [[1926]]-ban indultak egy Steyr autóval indultak [[Alexandria|Alexandriából]] és a [[Nílus]] mentén egészen Kartúmig[[Kartúm]]ig jutottak, majd átkeltek a Berber[[Líbiai-sivatag|Libiai-]] és a [[Núbiai sivatagon-sivatag]]on. Az utazás nagy visszhangot keltett és a cég megbízta helyi képviseletével, reménykedve abban, hogy piacot nyer magának Egyiptomban is.
 
1929-ben a cég két autóját is kipróbálta a viszontagságos sivatagi[[sivatag]]i körülmények között, amikor a Keleti-Szaharában tett egy 700 km-es utat, egészen Abu Moharig. Magával ragadta Afrika világa, több vadászexpedíciót is vezetett a Líbai-sivatagban, ezek egyikén Széchenyi Zsigmonddal is együtt vadászott. <ref>Erről a vadászatról Széchyenyi a ''Hengergő homok'' című írásában tesz említést, Almásyt meg nem nevezve</ref>
 
Afrikai évei során magas körökben épített magának kapcsolatokat. Megismerkedett Kemal el Din herceggel, megismerte Faud királyt és az uralkodóház számos tagját. Kemal el Din herceg bőkezűen támogatta Almásy utazásait, mert felismerte, hogy Almásy munkája felbecsülhetetlen földrajzi és főleg stratégiai szempontból, feltárva Afrika eddig ismeretlen részeit.
 
[[1930]]-ban Zichy Nándorral repülőgép balesetet szenvedett a szíriai [[Aleppó]] közelében, ezután visszatért Egyiptomba[[Egyiptom]]ba. [[1932]]. május 1-jén tette első jelentős felfedezését, amikor megtalálta a [[Zarzura oázistoázis]]t, felfedezőtársai Sir Robert Clayton, Commander Penderel és Patrick Clayton voltak. A csapat felfedezte a [[Gilf- Kebír]] fennsík, északi fővölgyét, a Vádi Abd el Malikot.
 
A felfedezés világszerte elterjedt, és 1933-ban, a Universal filmtársaság pénzügyi támogatását élvezve, visszatért Egyiptomba, a Gilf- Kebír térségébe. Az expedíció tagjaként utazó [[Kádár László]], később a magyar [[földrajztudomány]] jeles személyisége, fontos megfigyeléseket és megállapításokat tett a sivatagi homokformák, a [[dűne]]típusok kialakulásával kapcsolatban. Az expedíció a Líbiai-sivatag utolsó ismeretlen helyeit térképezte fel. Almásy a fennsík tanúhegyektől[[tanúhegy]]ektől övezett völgyének, [[homokkő]] sziklabarlangjaiban ősi állat-és emberábrázolásokra bukkant. A Képek völgyének (Vádi Szúra) nevezett barlangokban, [[neolitikus]] [[stucc]]-, [[pálma]]- [[gazella]]-, zsiráfábrázolásokat[[zsiráf]]ábrázolásokat, vörössel festették a falakra. Ekkor fedezte fel, az ún [[Úszók barlangja|Úszók barlangját]]. A növény és víz ábrázolásokból arra a következtetésre jutott, hogy egykor azon a helyen, ahol egy fűszál sem maradt meg időszakos vagy állandó vizek voltak.<ref>A festők kiléte nem tisztázott; Kádár László szerint a Herodotosz[[Hérodotosz]] által említett [[garamantok]], vagy [[troglüditák]]</ref> Ain Dua sziklabarlangjaiban körülbelül 800, fehérrel, vörössel, barnával és sárgával színezett állatalakokat és feketével ábrázolt emberformákat találtak.
 
Almásy [[1934]]-ben és [[1935]]-ben térképezte fel a [[Szahara]] közepén található ''[[Nagy homoktenger]]'' nevű hatalmas [[homoksivatag]]ot.
 
Közreműködött az [[egyiptom]]iegyiptomi sportrepülés létrejöttében.
 
=== [[Magyarab]]ok ===
 
===II. világháború===
Miután az olaszok [[1940]]-ben vereséget szenvedtek, a németek[[német]]ek olyan segítséget akartak, aki jól ismeri a sivatagot. Almásyt találták a legmegfelelőbbnek erre a szerepre, hiszen ismeretei mellett kapcsolatokkal is rendelkezett. Almásy ekkor a magyar légierő kötelékében teljesített szolgálatot a magyar légierőnél. [[1941]] február 8-án a német hadsereghez vezényelték, és [[tartalékos tiszt]]ként az [[Erwin Rommel|Rommel]] által vezetett [[Afrika Korps]]hoz került, ahol nagy távolságú [[sivatagi felderítő]]ként szolgált. Néhány hónapos kiképzés után Heinkel és Junkers gépekre szerzett jogosítványt. Az ő nevéhez fűződik a Salaam-művelet, melynek célja az volt, hogy két német hírszerzőt (Johann Eppler és Hans Gerd Sandstede) az angol vonalak mögé juttassa, egy 5600 km hosszú víztelen úton. Mivel az angolok megfejtették a németek által használt rejtjeleket, folyton a német felderítőcsoport nyomában voltak. Almásy többször mentette meg a műveletet. A magára hagyott angol autók benzinével pótolta a csapatnak hiányzó üzemanyagot. A benzin helyére homok tett, hogy az angolok autója lerobbanjon. Mindezt a legnagyobb körültekintéssel vitte véghez, a tartályba nem jutott homokot gondosan letörölte, arra is vigyázott, hogy ne ugyanannyi homok kerüljön az autókba, hogy ne egyszerre menjenek tönkre. A kalandos útról Rommel seregénél Líbiában című könyvében ír.
 
[[Budapest]]re visszatérve szerepet vállalt az üldözött [[Holokauszt|zsidók]] mentésében. Budapesti, Horthy Miklós úti lakásában, 1944 novemberében több üldözött zsidónak is menedéket nyújtott. Többek között [[Fux Jenő,]] olimpiai bajnok fiát, Györgyöt is rejtegette. A német seregben kapott egyenruhát és kitüntetéseit (elsõ- és a másodosztályú [[vaskereszt]]) viselve többször elzavarta a razziázó nyilasokat[[nyilasok]]at.
 
A háború után almásitAlmásyt többször is letartóztatták, háborús és népellenes bûncselekményekkelbűncselekményekkel vádolták, és kegyetlenül bántalmazták. A Rommel melletti szolgálatot elismerte, de a háborús bűnöket tagadta. Végül [[Germanus Gyula]] vallomásának köszönhetően mentették fel. [[1947]]-ben újra letartóztatták, ekkor Farud[[Faruk király]] unokaöccse közbenjárására szabadult ki. Lakását is levesztette, menekülnie kellett, visszatért Egyiptomba, angol segítséggel (Duke of Valderano). Kairó Zamalek nevű városrészében élt és sportrepülés-oktatásból, valamint sivatagi autós kirándulásokból biztosította megélhetését. Több kísérletet tett [[Kambüszész]] elveszett seregének felkutatására (leginkább ezért vállalta el a német hadsereg felkérését 1941-ben).
 
[[1951]]-ben európai útja során súlyosan megbetegedett amőbás dizentériától szenvedve került a Sazburgi Wehrle Szanatóriumba, ahol Viktor Wehrle professzor műtötte meg. Májában kialakult tályogok és egyéb károsodások végül életét követelték és 1951. március 22-én szenvedések után halt meg a szanatóriumban. holttestét a salzburgi Kommunalfriedhof 75. parcellájának 4. sorának 2. számú sírhelyében helyezték örök nyugalomra.
===Magánélete===
 
Egyk legkedvesebb barátja, Hans Entholt a háború alatt életét vesztette. Almássy a fiatalember arcképét bekereteztette, gyászszalaggal kötötte át, naponta gyertyát gyújtott előtte és virágszirmokat szórt elé. Ez a többek által tudott tény adott táptalajt a homoszexualitásáról[[homoszexualitás]]áról szóló híreknek. Almásynak több szerelme is volt, de igazi szerelme mindig is a sivatag maradt. Soha nem nősült meg, norvég menyasszonyát, Gudrunt egy félreértés miatt nem vette feleségül, a csalódás végigkísérte életén. <ref>A Bierman által felhasznált személyes levelek azt is bizonyítják, hogy a magyar sivatagkutatónak egy német katonatiszt, Hans Entholt írt levelet. A kettőjük homoszexuális kapcsolatára vonatkozóan azonban ez nem egyértelmű bizonyíték, mert nem tudni, Almásy hasonló módon viszonozta-e az érzelmektől fűtött levelet. Entholtot egy taposóakna ölte meg Rommel seregeinek afrikai visszavonulása idején.</ref>
 
===[[Náci]] volt?===
 
Almásy személye felkeltette John Bierman, a [[BBC]] korábbi külpolitikai újságírójának, több, a [[II. világháborúvalvilágháború]]val foglalkozó könyv szerzőjének érdeklődését is, aki mások több éves kutatómunkáját felhasználva szenzációhajhász címmel jelentette meg könyvét Nagy-Britanniában. Könyvében semmiféle titkos életet nem fed fel, amikor például azt állítja, hogy Almásy nem volt grófi származású. A kijelentés, hogy Almásy kollaborált a nácikkal, csúsztatás, mivel semmilyen bizonyíték nem támogatja. Almásynak nem volt semmilyen gyönyörű angol nővel szerelmi viszonya, hiszen ilyen kalandba a filmben szereplő, kitalált alak keveredett. Bierman könyvének számos téves állítása között szerepel, hogy a németek 1941-ben Egyiptomban szervezték be, azzal a megbízatással, hogy az elhárítás, az Abwehr számára hozzon létre egy speciális helyi egységet. A németek megbízásából végrehajtott katonai akció keretében 1942-ben két német kémet is sikerrel becsempészett Líbiából Egyiptomba a sivatagon keresztül, mélyen az ellenséges vonalak mögé, egészen a Nílusig hatolva.
 
Bierman a The Sunday Timesnak mindazonáltal úgy nyilatkozott, hogy Almásy nem volt meggyőződéses nácibarát. A szerző szerint Almásy László a németeknek dolgozott ugyan a háború alatt, de "nézetei egy konzervatív királypártiéi voltak, aki becsülte a régi rendet”.