|
Mondják pedig hogy a parnok nevű dáák elszakadtak a [[Azovi-tenger|Mäotison]] túli dááktól, kiket xanthiok- és parioknak neveznek; de abban nem igen egyeznek meg, hogy a Mäotison túli scythák közül némelyek dáák. Ezektől tehát mondják, vette származatát Arsáces; de mások mondják, hogy ő bactriai.
==A birodalom megalapítása==
[[File:Pdc 24586.jpg|bélyegkép|210px|jobbra|I. Arsaces a birodalom megalapítója az általa veretett ezüst drachmán]]
[[I. Arsaces]] (Nagy Arszák) vált a [[Parni törzs]] vezetőjévé. A bactriai nyomás alól keresett menedéket a parniknál Pártiában. [[Kr. e. 238]]-ban Arsaces megölte Andragorast, Pártia lázadó kényurát. Az [[Arrianus]] hagyomány úgy tartja, hogy I. Arsaces megölte testvérét, azonban a modern történetírás úgy hiszi, hogy ő volt Pártia ura [[Kr. e. 211]]-ig, amikor fia [[II. Arsaces]] került hatalomra.
[[Justinus (történetíró)|Justinus]] szerint „Ő (Arsaces) élete a fosztogatásból és a lopásból állt, amikor hallott [[Seleucus]], [[Gaulok]]-tól elszenvedett vereségéről. Megkönnyebbülve támadta meg a pártusokkal, a tolvajok bandájával és legyőzte elöljárójukat Andragorast, megölte őt és átvette a nemzet feletti uralmat.” [[Justinus (történetíró)|Justinus]], XLI. 4.
[[Sz. P. Tolsztov]] szerint minden okunk megvan annak feltevésére, hogy az Arsakida monarchia kialakulásának korai szakaszában [[Chorezm]] áll annak a mozgalomnak a háta mögött, amelyet [[Dél-Turkménia]] sztyeppelakó törzsei a Szeleukidák ellen indítottak. Chorezm ezeket éppúgy támogatta, mint annakidején [[Szpitamenész]]t.
Emellett szól az, hogy először is, (igaz, hogy csak későbbi adatok, különösen [[Abu Rajhán al-Bírúní|al-Bírúni]] szerint) az Arsakidák [[Choszrov]] legendás fia , Ask (Arsak) révén családfájukat szintén [[Szijávus]]ra (az [[Aveszta]] [[Szijávarsan]] néven ismeri) vezették vissza. Ha ez nem is bizonyítja azt, hogy I. Arsak közvetlenül a chorezmi dinasztia tagja volt, (ezt lehetetlen kimutatni), mégis arra mutat, hogy az Arsakidák és a chorezmi Szijávusidák uralkodóháza között közvetett dinasztikus kapcsolatok álltak fenn.
[[Kr. e. 209]]-ben a [[III. Antiokhosz Megasz|Nagy Antiochus]] megszállta Pártiát és hadjáratával visszaállította a [[Szeleukida Birodalom |Seleucida uralmat]] a keleti területeken. [[III. Antiokhosz Megasz|Antiochus]] elfoglalta a pártus fővárost, [[Hecatompylus]]t is, akkor beszorította II. Arsacest [[Hyrcania]]ba, de az előtte elismerte a Seleucida fennhatóságot. Miután a pártus fenyegetés megszűnt Antiochus a [[Greco-Bactriai Királyság]] ellen vonult és háborúzott [[I. Euthydemus]] királlyal. Nem telt el 3 év és békét kötöttek. Antiochus keleti hadjárata egy indiai expedícióval ért véget. Röviddel ezután vereséget szenvedett a Római Birodalomtól mely vereség súlyosan meggyengítette a seleucida-kat és ez lehetővé tette Pártia seleucidáktól való függetlenedését. II. Arsaces [[Kr. e. 191]]-ben halt meg, a trónon [[Phriapatius]] követte.
[[Kr. e. 171]]-ben [[I. Phraates]] király legyőzte a [[Mardi törzs]]et, de a nomád szkíták elleni csatában életét vesztette. Testvére, [[I. Mithridates]] túlélte a csatát és a legnagyobb pártus királlyá vált. Hasznot húzott a Szeleukida Birodalom pusztulásából. [[Kr. e. 167]]-ben elfoglalta [[Herat]] városát, elvágta a kereskedelmi utat Indiába és eredményesen kettészakította a [[Hellenisztikus világ]]ot.
A szeleukida uralkodók legjobb tudásuk szerint ellenáltak a pártus hódításnak; IV. Antiochus Epiphanes utolsó évében hadjáratot indított az újonnan felszínre került iráni államok ellen. Kezdeti sikereket ért el Örményországban, [[Kr. e. 164]]-ben bekövetkezett hirtelen halála azonban kedvezett a pártusoknak akik nagy hasznot húztak az elkövetkező dinasztikus viszályból.
==Pártia aranykora==
[[Fájl:I Mithradates.jpg|bélyegkép|210px|jobbra|I. Mithradates ezüst drachmája az ecbatanai verdéből]]
[[Kr. e. 139]]-ben I. Mithridates pártus király elfogta a szeleukida királyt, II. Demetrius Nicatort és tíz évig fogságban tartotta, mialatt a pártus csapatok végigdúlták Mezopotámiát és Médiát.
[[Kr. e. 129]]-re a pártusok irányításuk alá vonták a [[Tigris]]től keletre fekvő területeket és egyik téli táborhelyükön megalapították [[Ctesiphon]]-t, a mai [[Baghdad]] elődjét. Ctesiphon akkoriban egy kicsi külváros közel a Tigris túlpartján lévő [[Seleucia]]-hoz, mely akkor a legnagyobb hellenisztikus városa nyugat Ázsiának. A pártus hadseregeknek szükségük volt a gazdag és erős kereskedelemmel bíró Seleucia-ra, néhányszor behatoltak a városba, de megengedték, hogy a város megőrizze függetlenségét. A mezopotámiai nyár hőségében a pártus hadakat visszavonták az ősi perzsa fővárosba [[Susa]]-ba és [[Ecbatana]]-ba (a mai [[Hamadan]]).
[[II. Phrates]] és [[I. Artabanus]] királysága alatt, kiket egymás után megöltek, [[Kr. e. 130.]] körül, a pártusok elszenvedői voltak számos szkíta betörésnek (akiket [[bactriai tocharok]]nak hívtak, ezek talán a [[yuezhi]]-k lehettek). [[Kr. e. 90.]] körül a szkíták ismét berontottak Pártiába és [[Sanatruces]] királyt ültették a pártus trónra. Úgy tűnik, a Krisztus előtti első században, a korai időkben a Pártus Birodalom egy nagyon rövid és erősen sötét korszakot szenvedett el, melyről kevés írás maradt fenn.
[[Média]], [[Assyria]], [[Babylonia]] és [[Elám]] meghódítása után, a pártusok kezdték megszervezni birodalmukat. Ezen országok korábbi vezető rétege görög volt, és az új uralkodók átvették őket, ha ők tovább akartak szolgálni. Ennek eredményeképpen a városok megtartották ősi jogaikat és a polgári adminisztráció is meglehetősen zavartalan maradt. Egy érdekes részlet a pénzverés: az érméken található feliratok a görög abc betűivel voltak írva, ez a gyakorlat a Krisztus születése utáni második századig folytatódott, amikor is a görög nyelv ismerete hanyatlásnak indult és már csak néhány ember tudott görögül írni-olvasni.
További ihlet forrása volt az Achamenida dinasztia, akik a Perzsa Birodalmat uralták egykor. Az udvaroncok perzsául beszéltek és [[pahlavi írás]]t használtak; a királyi bíróság fővárostól – fővárosig utazott és az Arsacida krályok önmagukat „királyok királya” jelzővel illették. Ez egy megfelelő cím volt, mert egyúttal a pártus uralkodó volt a legfőbb ura a tizennyolc hűbéres királynak úgy, mint [[Hatra]] városállam ura, [[Characene királyság]]a és az ősi Örményország királysága.
==Hanyatlás==
A birodalom nem volt központosított. A sok ember számos nyelvet beszélt és sok különböző gazdasági rendszert használtak. A laza kötődés volt a birodalom túlélésének a kulcsa. A Kr. u. 2. évszázadban a legfontosabb főváros Ctesiphon volt, a rómaiak nem kevesebb, mint háromszor foglalták el (116-ban, 165-ben és 198-ban), de a birodalom túlélte, mert voltak más erőközpontok is. Máskülönben a Pártus Birodalom egy egyszerű halmaza volt a királyságoknak, tartományoknak és a városállamoknak. Időnként komolyan meggyengült az állam. Ez fontos tényező volt Pártia terjeszkedésének a megállásában Mezopotámia és Perzsia meghódítása után.
A helyi uralkodók fontos szerepet játszottak és a király tiszteletben tartotta kiváltságaikat. Számos nemesi családnak volt szavazati joga a királyi tanácsban; a [[Surena ház]]nak joga volt a pártus királyi koronához és minden arisztokratának megengedték, sőt elvárták tőle, hogy saját hadsereget tartson fenn. Amikor a trónon egy gyenge uralkodó ült, a hadosztályok között a nemesség veszélyessé válhatott.
A birodalom alkotórészei meglepően függetlenek voltak. Például engedélyezett volt a saját pénzverés, mely egy nagyon ritka kiváltság volt az ókorban. Addig ameddig a helyi vezető réteg adózott a pártus királynak, addig az kevésbé avatkozott be a tartomány életébe. Ez a rendszer jól működött a városokban, úgy mint: [[Ctesiphon]], [[Seleucia]], [[Ecbatana]], [[Rhagae]], [[Hecatompylos]], [[Nisâ]], és [[Susa]].
Az adó csak egyike volt a királyi jövedelmeknek, emellett vámokat is kivetettek, Pártia ellenőrizte a [[Selyem-út]]at a [[Földközi-tenger]] és [[Kína]] között.
==Kínai kapcsolatok==
Az ókori Kínában „Anxi” volt Pártia neve (kínaiul: 安息, olvasata: ansik a középkori kínai [szövegekben] [ez az] az ősi [ókori] kínai szövegekből [szármaszik]: *Arsǝk ~ *Ansek. ), ez az Arsakes dinasztia nevének egy átírata. A kínai [[Zhang Qian]] követ írta le Anxit, aki ellátogatott a [[Bactria|Bactriával]] és [[Sogdiana|Sogdianával]] szomszédos országokba [[Kr. e.126.]] – ban és írta az első tudósításokat Pártiáról.
==Pártia vallása==
[[File:Fogadalmi szobor.jpg|thumb|300px|Pártus fogadalmi tábla Kr. e. 2-3. század.]]
===Zoroasztrizmus===
A '''[[zoroasztrizmus]]''' (vagy ''mazdaizmus'') volt a birodalom államvallása. A '''mazdaizmus''' ősi perzsa vallás körülbelül a Kr. e. 9.-8. században keletkezett. Később (a Kr. e. 6.-5. században) összeolvadt [[Zarathustra|Zoroaszter]] próféta tanításaival.
A vallás alapítója egy iráni próféta és hitújító, Zarathusztra (Zoroaszter) volt, aki a [[Kr. e. 6. század]]ban élt. Perzsa hagyományok szerint Zarathusztra tevékenysége Kr. e. 560 körülire tehető. A zoroasztrizmus egyaránt tartalmaz [[Monoteizmus|monoteista]] és [[dualizmus|dualista]] jellegzetességeket, a vallás követőit zarathusztriánusoknak is nevezték, az iszlám megjelenése óta pársziknak is szokták őket nevezni.
Istentiszteletük legjellemzőbb vonása tűztemplomokban a szent tűz őrzése; emiatt az iszlám tűzimádóknak tartja őket. Tűzoltárokon mutatták be az áldozatokat az égi tűznek.
Sz. P. Tolsztov: Az ősi Chorezm; könyvének 127. oldalán az alábbiakat olvashatjuk egy [[Buchara|Bucharában]] meglévő szokásról. Ez a szokás Tolsztov szerint feltehetőleg megvolt Chorezmben is, de talán nem áll messze a valóságtól, ha azt feltételezzük, hogy Pártiában is gyakorolta ezt a szokást a [[Zarathusztra|Zoroaszter]]t követő népesség. A képen bemutatott fogadalmi szobor minden bizonnyal egy ilyen kultusz kelléke volt. Szerencsére sértetlenül vészelte át az évszázadokat.
Íme az idézet:
''"[[Nersachí]] elmondja, hogy Bucharában a Zoroaszterhitű lakosság minden évben újév napján meg szokta semmisíteni az istenek agyagszobrait és azokat újakkal cseréli fel. ezeket külön bazárban vásárolják, ahol maga a király is személyesen jelen van. Ez a szertartás, amely valószínűleg Chorezmben is megvolt (az összes szobrokat rendszerint már az ókorban összetörték), azokat az előázsiai kultuszokat jellemezte, amelyek a föld termékenységégének meghaló és újjászülető istenével voltak kapcsolatosak. A szertartás maga az isten halálát és újjászületését jelképezte."''
===Manicheizmus===
'''[[Mani]]''', Manichaeus, Manikhaiosz ([[Babilónia|Dél-Babilónia]], Kr. u. [[216]] – [[Bélapat]], Kr. u. [[277]]) [[Irán]]i vallásalapító, kinek szülei feltehetőleg rokonságban álltak az [[Arsakida]] uralkodóházzal, már nem lehetett hatással Pártia vallási életére, mert működését csak a birodalom összeomlása után kezdte meg.
==Pártus nyelv==
Arsacid Pahlavi vagy elterjedtebb néven ismert pártus nyelv egy mára már kihalt ősi Északnyugati Iráni nyelv, a mai Irán északnyugati részén alakult ki. Ez volt az arsacidák közigazgatási nyelve és másodlagos nyelvként a Sassanida dinasztia korai időszakában is használatos volt.
===Pártus nyelv meghatározása az Ókori és keleti nyelvek és írások - az ELTE oktatási segédanyagában===
A párthus: a nyelv eredete az ÉK-iráni Parthia (lat. elnevezés, v.ö. óperzsa Parthava) tartományhoz ( mai Khorászán, Gorgán ill. részben Turkmenisztán), valamint az ókori Arsakida dinasztia (i. e. 247–i. sz. 224) uralkodásához köthető. A dinasztiát megalapító ősök, egy északiráni nomád törzs (Aparni vagy Parni) vezetői, az i. e. 3. sz.-ban meghódították Parthia provinciát, átvették a helyiek nyelvét, és ez lett később az uralkodásuk alatt nagy kiterjedésű birodalommá lett állam hivatalos nyelve. Ennek a nyelvnek az Arsakidák korából kevés emléke maradt, a nyelvemlékek többsége az őket követő Szászánida dinasztia (i. sz. 225–651) korából származik. A két nyelv, párthus és középperzsa (pahlavík és párszík a korábbi szakirodalomban) írása, az ideogrammok használata, valamint nyelvi jegyei egymáshoz nagyon hasonlóak voltak, így azokat sokáig egy nyelv két, időben egymást követő változatának tekintették és csak a dinasztia nevével különböztették meg a nyelvet (arsakida és szászánida pahlavi vagy pehlevi). A manicheus szövegek megismerése óta (1904) a párthus külön nyelvi státusza mint észak-nyugati középiráni nyelv egyértelmű. Legkorábbi emlékei az i. e. 1. sz.-ból, Niszából származó osztrakonok (melyeket eleinte arámi nyelvűeknek hittek az írás és az ideogrammok használata miatt), majd a királyfeliratok a korai szászánida korból (i. sz. 3–4. sz.). A kínai Turkesztán manicheus emlékei között is találhatók párthus nyelvű szövegek.
A párthus a nyugati középiráni nyelvek északi dialektus-csoportjához tartozik. Sem előzménye, sem folytatása nem ismert. Az Arsakidák mintegy ötévszázados uralkodása alatt a párthus viszonylag sok szót átvett keletiráni nyelvekből (pl. a szogdból), és maga is sokat kölcsönzött a környező nyelveknek (ld. a nagyszámú párthus kölcsönzést az örményben). Ezek a források segítik a párthus nyelv hangállományának rekonstruálását. Morfológiája és szintaxisa az igei és névszói esetvégződések lekopása miatt a korábbi (pl. óperzsa) nyelvállapothoz képest lényegesen megváltozott, de flektáló jellegét megőrizve, új analitikus és szintetikus struktúrákat hozott létre.
==Pártus építészet==
===A pártus limes===
[[Stein Aurél]] egyik expedíciója során [[Gaudi-Zirre]] környékén elterülő mocsárvidékig nyomult. Itt egy megerősített védelmi vonal maradványaira bukkantak, amelyről kiderült, hogy időszámításunk kezdetén a parthusok építették, hogy Irán városait, falvait megvédjék a délvidéki nomád törzsek betörései ellen. Építésének időpontja is, az erődvonal rendeltetése is érdekes módon egyszerre emlékeztetett a római birodalom [[limes]]ére és a [[kínai határerődvonal]]ra, amelyet a [[Tunhuang]] környékén tárt fel egy esztendővel korábban. Stein Aurél képzeletében fantasztikus lehetőség villant fel: hátha az ókor két nagy birodalmának védelmi rendszere közötti kapocs volt az Irán földjén húzódó limes – közös védelmi vonal a barbár támadásokkal szemben...
===Pártusok alapította városok===
Ghirshman: Az ókori Irán című könyvéből arról értesülünk, hogy a párthusok nem voltak nagy városépítők, általuk alapított várost alig ismerünk. A városoknak általában köralakú alaprajza a régi nyugat-ázsiai urbanizációs elvekre vezethető vissza, egyszersmind azonban az ősi katonai táborok felépítését utánozza.
Az arsacidák alapította városok a következők:
====Ctesiphon====
[[File:Baghdad arc 2000 years old.jpg|bélyegkép|210px|jobbra|Ctesiphon romjai]]
Eleinte a Tigris menti Seleukeiával szemben emelt katonai tábor volt. Főváros csak [[II. Orodes]] idején lett belőle.
====Hatra====
[[File:Hatra Ruins - 2008-07-20.jpg|bélyegkép|210px|jobbra|Hatra monumentális épületei és az új hódítók egyike]]
Kezdetben erődítmény volt a két birodalom (a Római Birodalom és Pártia) közti határ közelében, és Irán védelmében gyakran játszott kulcsszerepet a római hadakkal szemben.
====Darabgerd====
Dárábgerd kör alakú alaprajzú város. Katonai tábor mintájára építetek.
====Gor (Firuzabad)====
A párthusok vazallusa, az első Szászánida, Ardakhsír emeltette akkor, amikor fellázadt vagy éppen lázadásra készülődött uralkodója ellen.
===A pártus építészeti sajátosságok===
====Íván====
Zádor Anna, Építészeti szakszótárában sajátos pártus építészeti megoldásnak mutatja be az ivánt.
Az iván (ismeretes liván illetve íván alakban is) az iszlám építészetben az udvar felé nyitott, nagyméretű boltozott csarnok. Sajátos formájában [[sztalaktitboltozás]] is előfordul. Az iszlám építészet a parthusoktól vette át, akik fényűző palotáikban építettek ivánokat. A legszebb ivánok egyike az [[iszfahán]]i Nagymecseté.
A cteshiphoni palotáról készült képen jól megfigyelhető a hatalmas íves boltozatos csarnok.
==Pártus művészet==
===Agyagművesség===
[[File:Parthian oil lamp.JPG|bélyegkép|210px|balra|Pártus fazekas által készített olajlámpa Krisztus születésének idejéből]]
===Ötvösök===
===Éremművészet===
===Szobrászat===
==A hét pártus család==
A Hét Pártus Nemzettség vagy más néven Hét Ház, a feudális pártus főnemesi családok szövetségén alapult, akik a Sassanida udvar szövetségesei is voltak.
A hét nemzettségből csak kettő – a [[Suren Nemzettség]] és a [[Karen Nemzettség]] – amelyek hitelesen szerepelnek a forrásokban, az Arsacida időszakban. (…)
A Sassanida idő alatt, a hét feudális nemzettség a Dahae Államszövetség tagja volt és több közülük jelentős szereppel bírt a Sassanida udvarnál is. Például a [[Mihran Nemzettség]]ből való [[Bahram Chobin]], [[II. Khosrau]] katonai parancsnokaként vált híressé.
A hét nemzettség legfőbb hűbérbirtoka és családi székhelye:
*[[Aspahapet Nemzettség]] – [[Apartvaticene]] ([[Yazd]])
*[[Dahae Nemzettség]] – [[Astabene]] ([[Kuchan]])
*[[Karen Nemzettség]] – [[Hyrcania]] ([[Gorgan]])
*[[Mihran Nemzettség]] – [[Comisene]] ([[Semnan]])
*[[Parni Nemzettség]] – [[Parthyene]] ([[Parthaunis]])
*[[Sohae Nemzettség]] – [[Margiane]] ([[Merv]])
*[[Suren Nemzettség]] – [[Sakestan]] ([[Sistan]])
==Hivatkozások==
* {{citation|title=Cambridge '''History of Iran'''|volume=3.2|year=1983|publisher=Cambridge UP|location=London|editor-last=Yarshater|editor-first=Ehsan|chapter=Political, Social and Administrative Institutions|last=Lukonin|first=V. G.|pages=681-747}}
* Jona Lendering - '''Parthia'''. Retrieved: March 2, 2008.
* "Andragoras". '''Encyclopedia Brittanica'''. Encyclopedia Britannica Online. 2008. http://original.britannica.com/eb/article-9002268/Andragoras#21089.hook.
* Strabon: '''Geógraphika'''
* Halász Zoltán: '''Romvárosok a sivatagban''' – Stein Aurél Belső-ázsiai utazásai, Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest 1986 Második kiadás ISBN 963 11 4512 3
* '''Ókori és keleti nyelvek és írások''' (oktatási segédanyag) Főszerkesztő: Zólyomi Gábor ''Az iráni nyelvek és írások írta Jeremiás Éva'' https://christal.elte.hu/curriculum2/Okor-kelet/Okori.es.keleti.nyelvek.es.irasok/index.asp_id=128.html
* Sz. P. Tolsztov: '''Az ősi Chorezm'''; Hungária Könyvkiadó N. V. 1950. p: 128
* Zádor Anna: '''Építészeti szakszótár''', Bp, Corvina Kiadó, 1984.
| 