„Staphylococcus” változatai közötti eltérés

A ''[[Staphylococcus aureus]]'' az egyik leggyakoribb gennykeltő[[genny]]keltő baktériumnak tekinthető, de jelentős szerepet játszik az ételmérgezésekben[[ételmérgezés]]ekben és kórházi járványokban is. Sejtjei gömb alakúak, 0,5-1,0 µm átmérőjűek, egyesével vagy párosan fordulnak elő. A sejtosztódás több rétegben is előfordulhat, ezért rendezetlen csomók keletkeznek. Egyes ritka törzsek tokos sejteket hoznak létre, melyek sokszor fokozott virulenciát(fertőzőképességet) mutatnak a tok nélküli törzsekkel szemben.

A tok nélküli törzsek táptalajon[[táptalaj]]on való szaporítása során megfigyelhető, hogy a kolóniák sima tapintásúak, domborúak, csillogók, kerek formájúak és átlátszók. A telep öregedésével a kolóniák majdnem teljesen átlátszóak lesznek. A tokkal rendelkező törzseknél a telepek általában kisebbek, csillogó, nedves felülettel. A tárolás során a felület elnyálkásodhat, és a növekedés a táptalaj teljes vastagságára kiterjedhet.

Mint potenciális kórokozót megtalálhatjuk egészségesek testfelszínén, orrban[[orr]]ban, torokban[[torok]]ban, köpetben[[köpet]]ben, székletben[[széklet]]ben, anyatejben[[anyatej]]ben, élelmiszerekben[[élelmiszer]]ekben, emberi és állati környezetben is. Kórházi, főleg szülészeti, csecsemő- és műtétes osztályokon gyakran okoz sebfertőzéseket.

A virulens típusok évekig fennmaradhatnak, gyakran [[akut]], hányással[[hányás]]sal jelentkező csoportos ételmérgezéseket[[ételmérgezés]]eket okozhatnak. A tünetekért felelőssé tehető a termelt [[enterotoxin]]. A fertőzés gyakori forrása a disznósajt és a tejes fagylaltok. Élelmezéshigiéniás szempontból az ételmérgezésekben a beteg eredetű és az élelmiszerekből, a környezetből kimutatható ''staphylococcus''ok jelentősége az enterotoxin termelőképességének vizsgálatával bizonyítható.