„Sisaktakaró” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Syp (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
A '''sisaktakaró''' a [[sisak (heraldika)|sisakra]] hátulról felerősített színes szövetdarab. A legrégibb címerek sisakjairól még hiányzik a sisaktakaró. A 13. és 14. század fordulóján jelent meg a címereken. Idővel a hossza olyannyira megnövekedett, hogy a legtöbb [[címer]]ben a pajzs két oldalán hull alá a sisakról. Bevagdalt stilizált köpenyként ábrázolják, bár ritkán az alakja valódi köpeny is lehet.
[[Kép:SISAKT~1.JPG|bélyegkép|Sisaktakarók a 13., 14., 15., 16. és 17. századból ]]
23 ⟶ 20 sor:
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
A sisaktakaróból alakult ki a '''sisakpalást''' (de: Helmmantel, r.de: altfränkische Decke 'ófrank takaró', cs: erbovný plášt), mely a köpeny végeinek összekötésével jött létre. Ez lehet teljes köpeny, mely az egész pajzsot befogja vagy felső köpeny, mely a pajzs oldalai mentén nyúlik le.
== A sisaktakaró használata ==
A keresztes háborúk idején jelent meg a sisakokon, ahol a [[lovag]]ot védte a Nap hevétől, portól, sártól és nyakát az ütésektől. Használatát valószínűleg a szaracénoktól vették át a keresztény lovagok. Eredetileg merevített lenvászonból, bőrből, pléhből, esetleg selyemből készítették palástformára. Innen ered a címer angol neve is: coat of arms, a. m.
fegyvertakaró. A takarót redőzött, majd pedig, a 14. század végén és a 15. század elején díszes, foszlott, bevagdosott alakban rajzolták meg, amivel jelezték, hogy a lovag heves ütközetekben vett részt és hősiesen, önfeláldozó módon küzdött, ami összhangban volt a [[lovagi erények]]kel.
▲lovag heves ütközetekben vett részt és hősiesen, önfeláldozó módon küzdött, ami összhangban volt a [[lovagi erények]]kel.
A heraldikai sisaktakaró első előfordulása 1283-ból való, Fürstenberg Henrik gróf pecsétjén. Magyarországon Áldásy Antal szerint Szécsényi Tamás erdélyi vajda, majd országbíró pecsétjén (1345) fordul elő legkorábban,<ref>Áldásy Antal: Címertan 28. l.</ref> noha látható már Drugeth vilmos [[nádor]] (1333-1337) 1337-es pecsétjén is és feltételezhető, hogy már a 13. század végén használták Magyarországon.
A legrégibb [[heraldika]]i sisaktakaró a [[sisakdísz]]ként szereplő emberalak köpenyének, ruhájának meghosszabbításával jött létre, mely mindenféle [[sisakkorona]] vagy [[sisakkoszorú]] nélkül egyszerűen lenyúlik a sisakról. Az [[élő heraldika]] korában többnyire ráncokba szedett egyszerű rövid szalag. A 14. század gótikus címerein még rendkívül egyszerű, de hátul egyre jobban meghosszabbodott és a [[csuporsisak]]kal együtt használták. Később, a 15. században egyre inkább hosszú, hullámzó képződmény, a végén néha bojtokkal vagy csengőkkel. A század végén a kor ruhaszegélyeihez hasonlóan a széleit levágták és a vége levélszerű vagy csúcsos lett. Ennek okát a régi heraldikusok abban látták, hogy a lovagi tornákon szétrongyolódott takarót a lovagok nem cserélték le, hanem tovább viselték.
A bevágások idővel egyre szélesebbek és nagyobb számúak lettek és az eredeti köpenyből a címerrajzokon stilizált csíkok lettek, melyek megjelentek a sisak mindkét oldalán és a pajzs fölött. A 14-15. század ún. bevagdald (de: gesaddelt) takaróinak széle kerekített, levélszerű vagy csúcsosan kivágott. A 15. században a sisaktakaró elnyerte lebegő, levélszerű, cikornyás, szalagszerű alakját és az egész pajzsot félkör alakban befogta. A 16. században mind jobban bevagdald, gazdag ornamentikájú, növénydíszhez hasonló képződmény. Elveszítette sisaktakaró formáját és szinte felismerhetetlen lett. Inkább egyfajta növényi ornamentikának, mint szövetdarabnak tűnt. A barokk korban már szinte megfojtja a pajzsot. A heraldikailag legsilányabb és leggroteszkebb példányai a 18. századból valók. A takaró szövetcsíkjai az akantuszlevélre hasonlítottak, kibogozhatatlan nagy gombolyag lett, melyet főleg az [[olasz heraldika]] befolyásolt. Eredeti származása már teljesen háttérbe szorult és puszta dekoratív eszközzé silányult. A képzőművészet befolyására roppant formagazdag lett, mely olyan kuriózumokhoz vezetett, mint a von Utterheim család címere, ahol a sisaktakarót egy öreg ember szakálla képezi.
<gallery perrow="5">
Kép:|
68 ⟶ 40 sor:
==A sisaktakaró megrajzolása és leírása==
A sisaktakarót a címerekben mindig lobogó formában rajzolják meg. Idővel különféle alakjai jelentek meg, melyek jellemzőek az adott korszakra és összhangban van a sisak, a pajzs stb. stílusával. A leírásban nem kell megemlíteni a sisaktakaró alakját, mert azt a [[címerfestő]] a saját ízlése szerint szabadon megrajzolhatja. Ügyelnie kell azonban arra, hogy a takaró stílusa összhangban legyen a sisakkal és más [[címertartozékok|címerrészekkel]], elsősorban a [[pajzs (heraldika)|pajzs]] stílusával. Itt is be kell tartani a [[színtörvény]]t, tehát azt, hogy színre szín és fémre fém ne kerüljön. Van azonban példa olyan sisaktakaróra is, melyben két szín szerepel (mint a cseh Wratislav grófok fekete-vörös takarója). A takaró néha lehet [[rutázott]], [[sakkozott]], [[evetezett]] stb. is.
Kezdetben a színe teljesen tetszőleges volt. A [[Züricher Wappenrolle]] egyszínű sisaktakarókat használt. Ezek a 14. század közepétől vették át a pajzs színét, de ez nem volt kötelező érvényű. Csak fokozatosan alakult kis az a szabály, hogy a takaró külseje eltérő színű a bélésétől, mely szerint a sisaktakarók [[borítás|bevonata]] kívül rendszerint [[színek (heraldika)|szín]], belül [[fémek (heraldika)|fém]]. Ez általában a címerpajzs két fő színének felel meg. A Bárczay család 1421-es címerének sisaktakarója kék-vörös, tehát [[antiheraldikus]]. A [[címerleírás]]ban előbb a takaró külső bevonatát említjük, majd a bélését (például „a sisaktakaró vörös-arany”), bár van példa az ellentétes leírásra is, a Csekonics család grófi címerében „arannyal bélelt (kék) takaróval”.<ref>Gudenus I. 274. l.</ref> A Balla család sisaktakarója jobbról ezüst-zöld, balról arany-kék.<ref>Nagy Iván I. 134.</ref>
A [[magyar heraldika|magyar heraldikában]] a pajzs két oldalán általában eltérő bevonatú sisaktakarók láthatók (leggyakrabban kék-ezüst és vörös-arany), akkor is, ha a pajzson csak két szín van. Angliában a 19. századig általában vörös-ezüst takarót viseltek, függetlenül a a pajzs színétől. Ha a sisak [[egyesített címer]]re van ráhelyezve, az egyes címerek borítását el lehet osztani a sisaktakaró két oldala között. A Strachwitz grófok címerének 2. és 3. sisakján a takaró háromszínű: fekete-vörös-arany. Különleges, teljesen zöld takarót visel Sir Iain Moncriffe skót nemes. A sisaktakaró szalagjainak vége a címerében tölgylevelet képez, mely egyben a címerviselő [[címerjel]]e is. Előfordul tehát két-, három-, négy-, sőt ennél több színű takaró is. A román nyelvű országokban a sisaktakaró gyakran a pajzs összes színét tartalmazta. Négy címer esetén a színeket úgy is eloszthatták, hogy a takarót [[négyelt|elnégyelték]] és a jobb felső sarok a legfontosabb [[címer]] színét kapta. A takarók színét középen is el lehet egymástól választani. A régi heraldikusok szigorúan tartották magukat a címer színeihez. A régi címerművészetben egyféle takaró több sisakon elképzelhetetlen volt, ha a címerben több sisak is megtalálható. Ha a pajzsbeli kép [[természetes szín]]ű, a takaró színéül az ehhez legközelebbi színt választották.
== A sisaktakaró rangjelölő szerepe ==
Franciaországban és Nagy Britanniában a sisaktakaró egyik borítása gyakran [[prémek (heraldika)|prém]]. Például az angol király és a trónörökös a walesi herceg címének felvétele után arany sisaktakarót visel hermelinbéléssel, míg a királyi család többi tagjai arany és ezüst takarót viselnek. A skót lordok takarója vörös-[[hermelin (heraldika)|hermelin]] és a sisakkoszorú a pajzs két legfontosabb [[mázak|mázát]] tartalmazza. Máskülönben azonban nem jellemző, hogy a sisaktakarónak fontos rangjelölő szerepe lenne. Kivételesen a sisaktakarón más [[címerkép]]ek is láthatók. Például a cseh királyi címer fekete-arany takarója arany hárslevelekkel van [[bevetett|bevetve]]. A Keszey család 1699-es grófi címerének sisaktakarója Nagy Iván szerint jobbról „arany-fekete” (helyesen fekete-arany), balról „ezüst-fehér” (helyesen vörös-ezüst), melyek az oklevél szerint a császári méltóság, illetve a császári család színei és „a fölség iránti őszinte hűségre”<ref>Nagy Iván VI. 232-233. l.</ref> utalhatnak. Az uralkodócsalád színeinek viselését tehát egyfajta kiváltságként kapták.
==Jegyzetek==
120 ⟶ 56 sor:
[[sisak (heraldika)]], [[címersátor]], [[címerpalást]]
[[Kategória:Heraldika]]
| |||