„Romulus” változatai közötti eltérés

A monda szerint: Hosszú idő telt el, de az elrabolt nők beletörődtek sorsukba, mivel férjeik szeretettel magukhoz édesgették őket. Romulus felesége is szintén egy elrabolt Szabin nő lett: Hersilia.

Tehát a szabin nők megbékéltek, de nem így a szüleik! Titus Tatiushoz (Cures Szabin város királyához) fordultak panaszukkal. Titus neve ezen a vidéken mindenekfölött tisztelt és megbecsült volt, mert bölcsen és bátran kormányozta városát.

Azonban Caenina, crustuminumCrustuminum és Antemnae lakói (akiknek lányai közül is sokat elraboltak)türelmetlenek voltak és ők hárman szövetkezve elindultak Róma ellen, de Romulus seregével könnyedén leverte őket. Mikor Romulus diadallal visszatért Rómába, felesége Hersilia megkérte, hogy kössön békét a elraboltak szüleivel és fogadja be őket is a városba, hadd éljenek együtt békében. Romulus szívesen engedelmeskedett. Sokan be is költöztek a városba. Ám a legnagyobb ellenség (Titus Tatius)még mindig készülődött, akiés jól megfontolt haditerv szerint járt el.

Váratlanul betört Rómába. Elsőnek a Capitolium-dombon épült fellegvárat akarta elfoglalni, hogy innen felülről támadhasson a városra. A fellegvár vitéz parancsnokának (Spuritus Tarpeiusnak) volt egy lánya aki az éj beálltával az őrizetlen ösvényen becsempészte a Szabinokat, ezekakik a mit sem sejtő, álomba merült Rómaiakat lemészárolták.

Másnap a rómaiak megdöbbenve vették észre, hogy Capitóleum vára a Szabinok kezében van, Romulus azonnal kirendelte légióját a Palatium és a Capitóleum közötti síkságra. A Sabinokat Mettius Curtius, a Rómaikakat Hostius Hostilius vezette. aA csata során a római csatasor megingott és menekülésre fogta a dolgot, amikorekkor Romulus Jupiterhez fohászkodott, hogy ne engedje a várost a Szabinoknak.

Majd eképpen szólott a menekülő katonákhoz eképpen szólott: ,, "A legnagyobb és legjobb Jupiter azt parancsolja, hogy itt megálljunk és szálljunk szembe az ellenséggel!"

Csodák csodájára a katonák megfordultak és Romulusszal az élen újra csatasorba álltak. A seregek felálltak egymással szemben, a vezérek buzdító szavakat intéztek katonáikhoz . Már várták a csata hívó kürtjelet…kürtjelét…

Az asszonyok szavait a gyermekek hangos szava kísérte akik nagyapjuk nevét kiáltották, ahogy erre az anyjuk megtanította őket. Azután csend lett… A bátor harcosok szemében könny ült. Majd a döbbent csend után megindultak a Szabinokszabinok, most márimmár fegyver nélkül, hogy lányaikat unokáikat ölelhessék…megölelhessék…

A két király is elindult egymás felé… hogy békét kössenek és a béke mellett megegyeztek abban is megegyeztek, hogy a két népből egyet alkotnak, egyesítik királyságukat és a két nép fővárosává Rómát teszik.