„Banderiális hadsereg” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kategóriacsere erre: Kategória:Magyar hadtörténet |
elírások javítása, tagolás |
||
1. sor:
'''banderiális hadsereg''' (''olasz: banderia „zászló” szóból'') az XIII. század második felében [[Magyarország]]on [[Károly Róbert]] által kialakított hadseregszervezési forma. [[I. István|Szent István]] királytól [[1848]]-ig a nemesek hadseregében az egy zászló alatt harcra kelő vitézek képeztek egy bandériumot. A bandériumok a egyes nagy jövedelmű feudális főurak (zászlósurak, későbbi kifejezéssel [[báró]]k) és a legfőbb egyházi méltóságok által megszervezett és az ő zászlóik alatt hadba vonuló katonai egységeket jelentik. A kisebb jövedelemmel bíró nemesek által kiállított csapatok a vármegyék zászlaja alatt
==Története==
A bandériumok kialakításának törvénybe foglalása [[Károly Róbert]] nevéhez fűződik. Károly Róbert a hozzá hű főúri réteget magánhaderő kiállítására kötelezte. A király 50 főben határozta meg egy bandérium létszámát.<ref>[http://www.palya.hu/dolgozat/dolgozat.cfm?id=1359 Tordas Tamás: Károly Róbert]; Az 1990-es érettségi tétel kidolgozott változata; Elérés: 2007 november. 1.</ref> [[Károly Róbert]] teljes egészében ezekre a magánhadseregekre támaszkodott, zsoldosokat csak szükség esetén fogadott fel. A hadseregszervezés e formája kevéssbé volt költséges egy professzionális, állandó jelleggel létrehozott haderővel szemben. ▼
===Károly Róbert===
[[Luxemburgi Zsigmond|Zsigmond]] király három törvényében is rendezte az addigra elevuló hadviselési forma szabályait. Zsigmond törvényei a következő módon szabták meg a haderő kiállításának módját:▼
▲A bandériumok kialakításának törvénybe foglalása [[Károly Róbert]] nevéhez fűződik. Károly Róbert a hozzá hű főúri réteget magánhaderő kiállítására kötelezte. A király 50 főben határozta meg egy bandérium létszámát.<ref>[http://www.palya.hu/dolgozat/dolgozat.cfm?id=1359 Tordas Tamás: Károly Róbert]; Az 1990-es érettségi tétel kidolgozott változata; Elérés: 2007 november. 1.</ref> [[Károly Róbert]] teljes egészében ezekre a magánhadseregekre támaszkodott, zsoldosokat csak szükség esetén fogadott fel. A hadseregszervezés e formája
# a király az általa (földbirtok-élvezettel) díjazott várőrségeken kivül köteles volt még állandóan, tehát békében is, 1000 lovasból álló királyi bandériumot tartani a saját költségén. Ezenkívül háború esetén a királynak még több – a szükségnek s a királyi jövedelmeknek megfelelő számú – bandériumot kellett kiállítania saját költségén. ▼
===Luxemburgi Zsigmond===
▲[[Luxemburgi Zsigmond|Zsigmond]] király három törvényében is rendezte az addigra
▲# a király az általa (földbirtok-élvezettel) díjazott várőrségeken
# A királynénak is, az általa élvezett jövedelmekből vett költségen, állandóan fegyver alatt kellett tartania a királyné bandériumát.
# Az ország főméltóságai (zászlós urak) is kötelesek voltak bandériumokat tartani; költségeik fejében készpénzből vagy sóból álló évi járadékot kaptak. A 15.
# Az egyházi és világi főurak, jövedelmüknek megfelelő számú fegyvereseikkel, csakis akkor képezhettek külön bandériumot, ha régebben – Zsigmond király idejéig – legalább 400, később pedig 50 lovasharcost tudtak állítani.
# A megyék bandériumaiba a nemesek által jobbágyaik száma arányában kiállított fegyveresek,
# A városok bandériumait főleg a várak őrizetére rendelték. A városokat ezenkívül ágyúk, puskák, puskapor és egyéb hadianyagok szállítására és fuvaroztatására kötelezték.
A Zsigmond által ilyen módon létrehozott haderő 93
===Hunyadi Mátyás===
A banderiális
===Jagellók===
Az [[1715]]-ös törvény szerint a nemesek továbbra is kötelesek a hon védelmét saját alakulatok kiállításával biztosítani. A törvény ugyanakkor nem írta le, hogy a kötelesség mely nemest milyen mértékben terheli, így a nemesség egyre inkább kibújni igyekezett a költséges feladat alól. Az [[1764]]-es országgyűlésen Koller báró felvetette a bandériumszervezés pénzbeni megváltásának lehetőségét, ám az adóztatástól félő magyar nemesség nem fogadta el a javaslatot. A [[I. Napóleon|napóleoni]] támadás megmutatta, hogy e hadviselési forma nem felel meg a XIX. század követelményeinek. Az [[1848]]. évi törvények a honvédelmet mindenki számára kötelezővé tették. A bandériumok kora ezzel lezárult, utat nyitva a modern tömeghadseregek alkalmazásának.▼
A Mátyás után trónra jutott Jagelló királyok csak annyiban követték példáját, hogy a váltságot elfogadták. A jövedelmet azonban nem fordították jó, állandó katonaság tartására, hanem eltékozolták, ezzel az ország ellenálló képességét majdnem teljesen tönkretették.
===XVIII-XIX. század===
▲Az [[1715]]-ös törvény szerint a nemesek továbbra is kötelesek a hon védelmét saját alakulatok kiállításával biztosítani. A törvény ugyanakkor nem írta le, hogy a kötelesség mely nemest milyen mértékben terheli, így a nemesség egyre inkább kibújni igyekezett a költséges feladat alól. Az [[1764]]-es országgyűlésen Koller báró felvetette a bandériumszervezés pénzbeni megváltásának lehetőségét, ám az adóztatástól félő magyar nemesség nem fogadta el a javaslatot. A [[I. Napóleon|napóleoni]] támadás megmutatta, hogy e hadviselési forma nem felel meg a XIX. század követelményeinek. Az [[1848]]. évi törvények a honvédelmet mindenki számára kötelezővé tették. A bandériumok kora ezzel lezárult, utat nyitva a modern tömeghadseregek alkalmazásának.
A Habsburg-házból származó királyok alatt még majdnem két századon át a régi banderiális rendszert alkalmazták, elég rendszertelenül, csak a pillanat követelményeit tekintetbe vevő módosításokkal. [[1715]]-ben iktatták törvénybe az állandó hadsereg felállítását, kiegészítését és fenntartását, de az ez évi VIII. törvénycikk szerint a nemesek és azok, akiket a törvény annak tekint, továbbra kötelesek személyesen harcolni és csapatokat kiállítani az ország védelmében. E törvénycikk azonban nem jelölte meg közelebbről, hogy e kötelesség kiket és milyen mértékben illet, ezért már az 1741-es országgyűlésen is heves vitát váltott ki értelmezése. Az 1764-es országgyűlésen Koller báró javasolta, hogy a kötelezettséget lehessen pénzben megváltani, de a rendek nem mertek még több pénzt áldozni az ország alkotmányára veszélyesnek tetsző, teljesen osztrák szellemben vezetett haderő szaporítására; másrészt a rendes évi járulékok fizetését azért is megtagadták, mert a nemesség megadóztatása első lépésének tekintették.
24 ⟶ 32 sor:
1791 és 1848 között az országgyűlések folytonosan foglalkoztak a felkelési kötelezettségek végleges rendezésével; az ezen időszak alatt véleményadás végett az országgyűlések által kiküldött választmányok és albizottságok igen alaposan kidolgozott véleményes jelentései olvashatóak az országgyűlési aktákban. Az 1848-as országgyűlés, ami az adófizetési kötelezettséget az ország minden lakosára, tehát a nemességre is kiterjesztette, egyúttal a személyes katonáskodási kötelezettséget is minden osztályra kirótta, és ezzel együtt a bandériumok felállítására vonatkozó kötelezettséget is megszüntette.
==A bandérium további jelentései==
Bandériumnak nevezik az a díszkíséretet, polgári és katonai jellegű parádét is, amikor ünnepies alkalmakkor, például koronázáskor, jubileumkor, beiktatáskor, fogadásoknál stb.-, bizonyos válogatott csapat magyar díszöltözetben, lóháton, középkori fegyverekkel, esetleg csatlósokkal és apródokkal, történelmi jelmezekben fellép.
| |||