„Faizás” változatai közötti eltérés

 

Ha a község határában volt erdő, a jobbágyok a hullott és száraz fából, de ha ez nem volt elegendő, az élőfából is részesülhettek tüzelés céljából. Ha a földesúrnak valamely szomszédos ter-en volt erdeje, abból kellett fát szolgáltatnia. A fa mennyiségét és a vágás idejét (mind a jobbágy szükségletét, mind az erdészeti szempontokat figyelembe véve) a földesúr az úriszéken határozta meg, s a vm. vizsgálta fölül. Ezen fölüli mennyiség vágásáért szigorú büntetés járt. - Épület- és szerszámfát a földesúr csak a tetőzet, ablakok és ajtók, de nem falak építésére, illetve szekerek, ekék, jármok javítására volt köteles adni, mert ezek az ő szolgálatában is használódtak el. Kerítésekre épületfát és cserjét csak a földesúr beleegyezésével vághattak. A faziás fejében a jobbágyok a földesúrnak tartoztak fát vágni s azt elfuvarozni, de nem mindkét kötelezettség terhelte ugyanazt a jobbágyot. A vágás inkább a [[zsellér]]ek, a szállítás a [[jobbágy]]ok dolga volt. Egy [[zsellér]] 0,5 [[öl]] fát vágott, az egész telkes gazda 1 [[öl]] fát szállított be a földesúr majorjába vagy a birtokán levő más helyre.