János uralkodása alatt élte át a hercegség második fénykorát. A herceg megpróbálta az egyházat is saját befolyása alá vonni, de próbálkozaspróbálkozása sikertelen volt. Utódja III. Guaimar idején a [[szaracénok]] ismét fenyegették a hercegséget fenyegették, de a [[normannok]] segítségével sikerült őket visszavernievisszaverni. Politikáját a Bizánctól[[Bizánc]]tól való távolodásatávolodás jellemezte. Uralkodása idején szerzett hírnevet a város orvosi iskolája a ''Schola Medica Salernitana''. A normannokhoz fűződő kapcsolatai nagyban hozzájárultak ezek felemelkedéséhez Dél-Olaszországban. Apjával ellentétben nem folytatta a Capuával való szövetséget. Egy Capuával folytatott vitája során [[1038]]-ban elnyerte [[II. Konrád német-római császár]] támogatását, így a hercegség a [[Német-római Birodalom]] vonzáskörébe került. [[1047]]-ben Konrád fia, III. Hernik azonban megvonta támogatását Guaimartól. 1052-ben a herceget meggyilkolták, utódja fia, II. Gisulf lett.
Uralkodása alatt a Salernói Hercegség hanyatlásnak indult, főleg miután háborúba keveredett az [[Amalfi Köztársaság]]gal és a normannokkal. [[1077]]-ben [[Robert Guiscard]] csapatai elfoglalták [[Salerno]] városát és a hercegséget beolvasztották a normann [[Apúliai HercegségbeHercegség]]be.
