„Ostenburg-Moravek Gyula” változatai közötti eltérés

A [[Tanácsköztársaság]] után az egyik hírhedt tiszti különítmény parancsnoka. Őrnagyi rangot ért el. Tiszti különítményének tagjai( [[Kovarcz Emil]], [[Lehrer Árpád]], [[Megay László]], [[Soltész István]], [[Szakács Árpád]] és talán [[Baghy László]] ) 1920. február 17-én meggyilkolták [[Somogyi Béla]]t és [[Bacsó Béla]]t, a [[Népszava]] munkatársait, mintegy figyelmeztetve ezzel a Horthyval szembenálló politikai erőket.1920. március 1.-én a kormányzó választáskor a csapatai biztosították a "rendet" a [[Nemzetgyűlés]]ben. 1921. augusztus 28-án ő tagadta meg [[Sopron]] kiürítését, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy a város végül magyar maradhasson.A [[csendőr]]századainak köszönhetően jött létre a rövid életű [[Lajtabánság]] A második királypuccs alkalmával (1921. okt. 20 – 23.) különítményével Sopronban állomásozott. [[IV. Károly]] királyhoz-hoz csatlakozott, aki Sopronban ezredessé nevezte ki. A "[[gárda vadászezred]]" elnevezést IV. Károly adományozta a csendőrzászlóaljnak 1921. október 21-én. A [[budaörsi csata]] után rövid ideig fogságban volt, majd 19221921. áprilisoktóber 2225.-én amnesztiában részesült. Végül nyugdíjazták, különítményét a gárda vadászezredet feloszlatták.