„Veszprém története” változatai közötti eltérés

 

[[1240]]-ben Bertalan püspök kolostort alapított a [[Séd]] völgyében a [[Domonkos-rend]]i [[apáca|apácák]] számára. [[1246]]-tól [[1252]]-ig itt élt [[IV. Béla]] király lánya, a később [[szent]]té avatott [[Szent Margit|Margit]]. A zárda a török időkben megsemmisült, ma már csak [[Margit-romok|romjai]] állnak.

 

A [[tatárjárás]]kor a vár ellenállt a támadásoknak, és bár [[1276]]-ban, amikor Csák Péter [[nádor]] hadai feldúlták a várost, majd [[1381]]-ben egy tűzvész során is megrongálódott, mindig kijavították és fejlesztették. Az egyik ilyen átfogó felújítás-megerősítés az olasz ''Branda de Castiglione'' [[kardinális]]hoz köthető, aki [[1412]] és [[1424]] között a veszprémi egyházmegye püspöki adminisztrátora volt. Ennek különös jelentőségét az adja, hogy Branda észak-olaszországi grófi palotájában láthatjuk a vár első, [[1420]] körül készült ábrázolását (bár arra, hogy Masolino da Panicale festménye tényleg Veszprémet ábrázolja, nincs megdönthetetlen bizonyíték).

 

A török elsőként [[1552]]-ben foglalta el Veszprémet, hogy aztán az [[1683]]-ig terjedő időszakban még kilencszer cseréljen gazdát. Az első ostrom 1552. [[május 26]]-án kezdődött, és hét napig tartott. [[Ali Kolajkiloz pasa|Ali budai pasa]] több ezer katonájával feldúlta és felgyújtotta a várost, majd ágyúival lőni kezdte a várat, amelynek bevétele viszont nem lett volna könnyű feladat, ha a hetedik napon zsoldjuk elmaradása miatt nem tör ki lázadás a védők körében. A lázadók egy része kiszökött a várból, a törökök azonban felfedezték és megölték őket. Ezután a megmaradt csekély létszámú őrség szabad elvonulás fejében megadta magát az ellenségnek. Ali megszegte az ígéretét: a kiengedett katonák nyomába lovascsapatot küldött, akik egy részüket lemészárolták, másokat fogságba vetettek.

 

[[1557]]-ben a várost hatalmas tűzvész pusztította. [[1566]]-ban [[Salm Eck]] tábornok Veszprém visszafoglalására indult. A kis létszámú török őrség ismét feldúlta és felégette a várost, majd visszavonult a várba, amit azonban egynapi ostrom után feladni kényszerült. A következő években a haditanács ''Bernardo Gallo'', ''Süess Orbán'' és ''Giuseppe Cividale'' hadmérnökök irányításával megerősíttette a falakat. Mindhiába, ugyanis az [[1593]]-ban Veszprém alá érkező hatalmas török seregnek, amely 30 ágyúval és két faltörő kossal is rendelkezett, csak hat napig sikerült ellenállni. [[Samaria Ferdinánd]] várkapitány, látva a vár tarthatatlanságát, katonái egy részével menekülni próbált, de a sereget lemészárolták, a kapitányt fogságba vetették. Igaz, a törökök is kénytelenek voltak veszteségeket elszenvedni: Samaria előzőleg 70 mázsa puskaport ásatott el a várban, ami felrobbant, rendet vágva a bevonulók soraiban.

 

[[1598]]-ban magyar katonákból és külföldi zsoldosokból álló sereg vette birtokba Veszprémet, miután a török várvédők érkezésük hírére – a város újbóli felgyújtása után – elmenekültek. A törökök [[1605]]-ben visszaszerezték a várost, három év múlva azonban Veszprém ismét keresztény kézbe került. A viszontagságok azonban sajnos nem értek véget. [[1620]]-ban a városlakók elűzték a császárpárti [[latin rítusú katolikus egyház|katolikus]] várkapitányt, [[Zichy Pál]]t, lehetővé téve [[Bethlen Gábor]] erdélyi fejedelem csapatainak bevonulását. Két évre rá azonban Zichy visszafoglalta Veszprémet és bosszút állt a lakosokon.

 

Veszprém török kézre kerülése után a püspök [[Sümeg]]re tette át a székhelyét. A város lakossága túlnyomórészt áttért a [[kálvinizmus|református hitre]], [[1614]]-től saját lelkésszel rendelkeztek, a vár déli részén (a mai Megyei Bíróság helyén) [[1629]]-ben templomot, lelkészlakot és iskolát alapítottak. A püspök [[1628]]-as visszatérése után visszaállította a [[káptalan]]t, és megkezdődött a veszprémiek [[rekatolizáció|rekatolizálása]]. A várbeli protestáns központot felszámolták, a [[Wesselényi-összeesküvés]] utáni megtorlás részeként [[Bátorkeszi István]] prédikátort gályarabságra ítélték.