„Veszprém története” változatai közötti eltérés

== Középkor: a mai város kialakulása ==

 

 

Bár a hagyomány szerint Veszprém öt dombra épült{{hiv|1}}, valószínűbb, hogy a völgyekben, illetve a lejtőkön való megtelepedés időben megelőzte a magaslatok beépülését. Ennek okát főként a vízzel való jobb ellátottságban, valamint abban kell keresnünk, hogy a kereskedelmi utak – amennyire csak lehetséges volt – a völgyekben haladtak. A vár és a [[középkor]] elején még önálló vár körüli falvak, „szegek” (Szentmargitszeg, Szenttamásszeg, Szentkatalinszeg, Szentivánszeg, Sárszeg, Szentmiklósszeg – részletesebb leírásért lásd a [[Veszprém középkori városrészei]] szócikket) az évszázadok során egyetlen településsé olvadtak össze.

 

Veszprémnek fontos szerepe volt a [[kereszténység]] bevezetéséért vívott harcban is, I. István itt győzte le a lázadó [[Koppány vezér|Koppány]] seregeit. A város valószínűleg [[1001]]-től vagy [[1002]]-től (bizonyítottan [[1009]]-től) [[püspök]]i székhely – így az első püspöki székhely az országban –, [[1993]]-tól [[érsek]]i székhely. [[Veszprém vármegye]] volt az egyik legkorábban megszerveződött vármegye. Mint már említettük, a város kedvenc tartózkodási helye volt I. István feleségének, Gizellának; valószínűleg ezzel áll összefüggésben, hogy évszázadokon át a veszprémi püspökök joga volt a magyar királynék megkoronázása, viselhették ''a királyné kancellárjának'' címét, továbbá a mindenkori királyné számított a székesegyház kegyurának. Egyes feltételezések szerint több [[Árpád-ház]]i királyné sírja is Veszprémben keresendő.

 

Valószínűleg a [[veszprémvölgy]]i apácák [[1020]] körül alapított monostorában készült az a miseruha, ami később a magyar királyok [[koronázási palást]]ja lett. A – valóságtól minden bizonnyal távol álló – hagyomány szerint a palást készítésében maga Gizella királyné is részt vett.

 

 

[[1240]]-ben Bertalan püspök kolostort alapított a [[Séd]] völgyében a [[Domonkos-rend]]i [[apáca|apácák]] számára. [[1246]]-tól [[1252]]-ig itt élt [[IV. Béla]] király lánya, a később [[szent]]té avatott [[Szent Margit|Margit]]. A zárda a török időkben megsemmisült, ma már csak [[Margit-romok|romjai]] állnak.

 

A [[tatárjárás]]kor a vár ellenállt a támadásoknak, és bár [[1276]]-ban, amikor Csák Péter [[nádor]] hadai feldúlták a várost, majd [[1381]]-ben egy tűzvész során is megrongálódott, mindig kijavították és fejlesztették. Az egyik ilyen átfogó felújítás-megerősítés az olasz ''Branda de Castiglione'' [[kardinális]]hoz köthető, aki [[1412]] és [[1424]] között a veszprémi egyházmegye püspöki adminisztrátora volt. Ennek különös jelentőségét az adja, hogy Branda észak-olaszországi grófi palotájában láthatjuk a vár első, [[1420]] körül készült ábrázolását (bár arra, hogy Masolino da Panicale festménye tényleg Veszprémet ábrázolja, nincs megdönthetetlen bizonyíték).

 

Csak [[IV. László]] király [[1276]]-ban kiállított okleveléből tudunk a Veszprémben körülbelül száz évig működő ''Káptalani Főiskola'' létezéséről. Az iskola, ahol a „hét szabad művészeten” kívül [[jog]]ot is oktattak, [[Magyarország]] első felsőfokú oktatási intézménye volt. Csák Péter ugyanezen évi pusztításai után a Káptalani Főiskola valószínűleg nem épült újjá.

 

[[1443]]-ban Gathalóczy Mátyás püspök jogot szerzett [[I. Ulászló]] királytól, hogy Veszprémben pénzt verethessen a vár fenntartási költségeinek fedezésére. A korábbi, egyszintes épülettel szemben a források ebben az időben már emeletes püspöki palotáról tesznek említést.