„Hártyásszárnyúak” változatai közötti eltérés

| infraclassis = [[Újszárnyúak]] ''(Neoptera)''

| superordo = ''[[Endopterygota]]''

| ordo_authority = [[Carolus Linnaeus|Linnaeus]], [[Systema Naturae|1758]]

| subdivision_ranks = [[Rend (rendszertan)|Alrendek]]

| subdivision =

| wikispecies = Hymenoptera

| wikicommons = Category:Hymenoptera

A hártyásszárnyúak testmérete a néhány cm és a mm tizedrésze között mozog. Testalkotásuk rendkívül változatos. A fej szabadon mozgatható, rajta két nagy összetett [[szem]], és általában három egyszerű pontszem található. Csápjuk lehet hosszú, fonalas, vagy pedig rövidebb, 7−12 ízből összetett térdes csáp. A szájszervek általában rágó típusúak, ám a [[méhfélék]]nél ''(Apidae)'' az állkapocsból és az alsó ajakból nyaló-szívó szájszerv alakult ki, viszont a rágó változatlanul megmaradt. Az alsó ajak töve kicsiny, az áll hosszú, a két belső karéj megnyúlt, és hosszában összeforradva csatornaszerű ajakvéget hozott létre, mellyel a méh képes a [[virág]] termőjének tövében lévő mézfejtőkből (nektárium) a nektárt felszívni.

 

 

Előtoruk kicsiny, a közép- és utótoruk összeforradt; a középtor a legfejlettebb torrész. Többségüknél az első potrohszelvény szorosan az utótorhoz nőtt, így a tor látszatra 4 szelvény egységéből alakult. A potroh vagy széles alappal csatlakozik a torhoz, vagy pedig az első és második potrohszelvény között befűződés van, ami miatt a potroh nyelessé válik (ez az ún. darázsderék). Lábaik járók, olykor módosulnak (pl. ásás, pollengyűjtés), 5 lábfejízesek és 2 karomban végződnek. A toron található két pár szárnyuk, melyek közül az első pár fejlettebb nagyobb, a hátulsók kisebbek. A szárny természetesen hártyás – innen a rend neve −, ritkán színezett. A hátsó és elülső szárnyat apró horgok kapcsolják össze, így működési egységük alakul ki. A szárnyak erezete nem túlságosan gazdag. Ismertesek a rendben másodlagosan szárnyatlan fajok is (pl. a hangyák egyes alakjai).

Potrohuk 6−7 jól fejlett szelvényből épül fel. Potrohfüggelékeik egyes alakoknál tojócső, másoknál fullánk. Az ősibb hártyásszárnyúaknak még van tojócsöve, mely a peték lerakására szolgál. A fejlettebb, magasabb rendű hártyásszárnyúaknál a tojócsőből fullánk alakul ki, mely már nem képes ellátni eredeti, szaporodási funkcióját. A fullánkban vékony csatorna található, mely méregmiriggyel tart kapcsolatot. Szúráskor ezt a váladékot juttatják a megtámadott állat sebébe.

 

 

[[Anatómia]]i sajátosságaik közül jellegzetesek az előbélhez kapcsolódó fejlett [[nyálmirigyek]]; az olykor nagyszámú [[Malpighi-edény]]ek (8−125). Trachearendszerükben a hosszanti fő-tracheatörzsek egységes, nagy léghólyagokká olvadtak össze. A petecsöveik rekeszszáma változó. A központi [[idegrendszer]]ük (agydúc) igen fejlett, melyet a sok társadalomalkotó csoport bizonyít (a darazsak, hangyák, méhek között egyaránt).

 

A hártyásszárnyúak rendje két jól elkülöníthető alrendre oszlik:

A közel 300 000 fajból hazánkban mintegy 6000 él, de még itt is fedeznek fel újabb és újabb, eddig a kutatók figyelmét elkerülő, apró termetű hártyásszárnyúakat. A rendszerükben a két alrenden belül közel 100 családot különböztetünk meg, melynek nagy része darázsalkatú, 8 hangya- és 6 méhalkatú.

 

== Forrás és ajánlott irodalom ==

 

{{DEFAULTSORT:Hartyasszarnyuak}}

[[Kategória:Hártyásszárnyúak|2]]

[[Kategória:Rovarrendek]]

[[fi:Pistiäiset]]

[[fr:Hymenoptera]]

[[he:דבוראים]]

[[id:Hymenoptera]]