„Servius Tullius” változatai közötti eltérés

'''Servius Tullius''' a hatodik római király; a hagyomány szerint [[Kr. e. 578]]–[[Kr. e. 534|534]] között uralkodott, a [[Római Királyság]] élén.

 

 

Egy rabnő fia volt, akit [[Tarquinius Priscus]] (l. o.) és felesége Tanaquil isteni csodajelek folytán örökbefogadtak s akit utódjukká neveltek (a népi etimológia ebből vezeti le a Servius nevet). Később [[Claudius]] császár egyik beszédében értékesebb történelmi adat fordul elő Servius Tulliusra nézve, mely szerint Tarquinius Priscus idején egy Mastarna nevü [[etruriai]] ember vezette Rómába honfitársainak telepét, mely a Caelius hegyen ütött tanyát, mig maga Servius Tullius Róma királya lett. A későbbi hagyomány szerint Servius Tullius olyan tekintélyes volt, hogy [[Numa Pompilius]]on kivül nem volt a királyok sorában hozzá fogható. Nemcsak az istentisztelet rendszerének teljes kialakítása fűződik a nevéhez, hanem az adórendszer emléke is, mely egyfelől mint a társadalmi osztályok alapja, másfelől mint az általános hadkötelezettség egy nemének kulcsa, sok száz éven által Servius Tullius-féle alkotmány néven volt ismeretes. A serviusi alkotmány, hasonlóan a [[Szolonéhoz]], timokratikus volt, vagyis a legvagyonosabbak tartották a hatalmat kezükben. Ugyanezen beosztás volt a katonai szervezet alapja is. A hagyomány lassanként az egész közjogot Servius Tulliusra vezette vissza, egyúttal pedig halálát is úgy irja le, hogy rokonszenves legyen. Állítólag Servius Tullius két leányát Tarquinius Priscus fiai Lucius és Aruns vették feleségül, ezek közül Aruns neje Tullia sógorával Luciussal szőtt bűnös viszonyt, mire előbb mindketten megmérgezték házastársaikat, majd új házasságra lépvén, a patriciusok egy töredékével fellázadtak Servius Tullius ellen és őt is megölték. Mi több, Tullia atyjának az utcán heverő holttestén keresztül kocsikázott, amiért azt a helyet Vicus Scelebratusnak nevezték.

 

{{főcikk|Tulliusi alkotmány}}

Ez az ''alkotmány'' ekkor illik bele a [[Római Köztársaság törvényei]]nek sorába.

 

 

A köztársaságkor falait nevezték serviusi falaknak, amit minden bizonnyal tévesen tulajdonítanak Servius Tulliusnak. Az ő korában valószínűleg valamiféle földsánc védhette Rómát.

 

 

 

Alföldy Géza: Római társadalom történet (Osiris Kiadó, Budapest 2000) ISBN 963-379-669-5

 

{{pallas}}

 

[[Kategória:Római királyok]]

 

[[en:Servius Tullius]]

[[bg:Сервий Тулий]]

[[ca:Servi Tul·li]]