Wikipédia

„Justus von Liebig” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
botok
159 787 szerkesztés
a Bot: következő hozzáadása: tr:Justus von Liebig
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
botok
159 787 szerkesztés
a Bot: következő hozzáadása: ar:يوستوس فون ليبيغ; cosmetic changes
1. sor:
[[KépFájl:Young-Justus-Liebig.jpg‎|250px|bélyegkép|Justus von Liebig]]
'''Justus von Liebig''', ''báró'' ([[1803]]. [[május 12.]] [[Darmstadt]], [[Hessen-Darmstadt]], [[Németország]] - [[1873]]. [[április 18.]] [[München]]), német vegyész. Fontos szerepet játszott a [[szerves kémia]] rendszerezésének első időszakában, a kémia [[biológia]]i alkalmazásában, a [[kémia]] oktatásának fejlesztésében és a mezőgazdasági kémia alapelveinek lefektetésében.
 
== Pályafutása ==
 
Rövid ideig tartó gyógyszerészeti tanulmányok után úgy döntött, vegyész lesz. A Bonni Egyetemre iratkozott be, hogy a kor egyik első számú kémikusánál, [[Karl Wilhelm Gottlieb Kastner]]nél tanuljon. Liebig az Erlangeni Egyetemre is követte Kastnert, és ott szerezte meg doktorátusát [[1822]]-ben. Ezután a [[hessen]]i kormány ösztöndíjával [[Párizs]]ban tanult. [[Alexander von Humboldt]] közbenjárása révén Joseph-Louis [[Gay-Lussac]] magánlaboratóriumában dolgozhatott. Liebig [[1824]]-ben hazatért, és a Giesseni Egyetemen kapott állást, ahol [[1826]]-ban nevezték ki egyetemi tanárrá. Giessenben hozta létre az első olyan laboratóriumot, amelyben a fiatal vegyészeket módszeresen tanították a kémiai kutatás gyakorlatára. A laboratórium hamarosan világhírű lett. [[Európa]] minden tájáról érkeztek hallgatók Liebighez. A következő generáció számos neves vegyésze is itt tanult, például August Wilhelm von Hofmann, Sir Edward Frankland, Kekulé von Stradonitz és Charles-Adolphe Wurtz. Liebig laboratóriuma a német [[kémia]]i oktatás mintájaként szolgált, és nagy szerepe volt a [[németország]]i [[kémia]] óriási fejlődésében, amely a XIX. század későbbi szakaszában bontakozott ki. Liebig [[1845]]-ben bárói címet kapott. [[1852]]-től haláláig a Müncheni Egyetem kémiaprofesszora volt.
 
== Kutatásai ==
 
Mind a [[Szervetlen kémia|szervetlen]], mind a [[szerves kémia]] számos területén tevékenykedett. Néhány vizsgálata a kémia későbbi fejlődése szempontjából is kiemelkedő volt. A [[cianát]]ok és [[fulminát]]ok [[Izoméria|izomériájának]] tanulmányozása nagy hatást gyakorolt a kortársakra, és a fiatal Liebig figyelmét a [[Szerves kémia|szerves kémiára]] irányította. Ezeknek a vizsgálatoknak a kapcsán ismerkedett meg egy másik kiváló vegyésszel, [[Friedrich Wöhler]]rel. Liebig és Wöhler barátsága egy életre szólt. A két férfi sok közös kutatást folytatott. Ezek legfontosabbika a keserűmandula-olaj (benzaldehid) vizsgálata volt. Kiderítették, hogy a [[vegyület]] sok különböző [[Kémiai reakció|reakcióreakciój]]jábanában ugyanaz a kémiai csoport – más néven gyök – változatlan marad. A gyökelmélet, amelynek kidolgozásához Liebig jelentősen hozzájárult, először tett érdemi kísérletet a [[szerves kémia]] rendszerezésére. [[Szerves kémia]]i vizsgálatait nagyban segítette az az egyszerű módszer, amelyet a [[szén]] és a [[hidrogén]] analitikai meghatározására dolgozott ki. Egy másik eljárása a [[halogén]]ek analitikai meghatározását szolgálta. Fontos cikket írt a többbázisú szerves [[sav]]akról, és sokat tett a savak hidrogéntartalmára vonatkozó elmélet igazolásáért. Ő népszerűsítette, de nem ő találta fel a Liebig-hűtőt, amelyet gyakran használnak a laboratóriumi desztillálóberendezésekben.
 
== A növények és állatok kémiája felé ==
 
Liebiget [[1838]] után a tiszta [[szerves kémia]] helyett inkább a [[növény]]ek és [[állat]]ok kémiája foglalkoztatta. Számos [[szövet]]et és testnedvet elemzett, tanulmányozta az állati szervezetből kiválasztott [[nitrogén]]tartalmú vegyületeket. Ennek a kutatásnak a mellékterméke volt a Liebig-féle marhahúskivonat. Később mezőgazdasági problémák keltették fel a figyelmét. [[1840]]-ben jelent meg ''Die organische Chemie in ihrer Anwendung auf Agrikultur und Physiologie'' (''A szerves kémia mezőgazdasági és élettani alkalmazása'') című műve. A könyv igen nagy hatást váltott ki a mezőgazdasági szakemberek körében. Liebig elvetette azt a régi nézetet, hogy a humusz táplálja a [[növény]]eket, és kimutatta, hogy a növények [[széndioxid]]ot, [[Víz|vizet]] és [[Ammónia|ammóniát]] vesznek fel a [[levegő]]ből és a [[talaj]]ból. A [[talaj]] elhasználódott ásványi anyagainak pótlására a [[Műtrágya|műtrágyázást]] javasolta.
 
== Az idős Liebig ==
 
Liebig idősebb korában akkora tekintélyre tett szert, hogy [[kémia]]i kérdésekben az ő véleményét tartották irányadónak. Mindig szívesen hangoztatta nézeteit, amelyek néha igen merevek voltak. Ezért gyakran keveredett tudományos vitákba, és nem mindig volt igaza. Munkájának jelentős részét abban a folyóiratban publikálta, amelyet ő alapított [[1832]]-ben. Az ''Annalen der Pharmacie'' (''Gyógyszerészeti Évkönyvek''), amely később ''Annalen der Chemie'' (''Kémiai Évkönyvek''), Liebig halála után pedig ''Liebigs: Annalen der Chemie'' néven jelent meg, és az egyik legfontosabb kémiai folyóirattá vált. A [[münchen]]i professzori állás elfoglalása után fokozatosan elvesztette a laboratóriumi munka iránti lelkesedését. Hamarosan visszautasította az új tanítványokat, és egyre inkább az írásnak szentelte idejét. A gyakori vitáktól eltekintve publikációiban elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a [[Kémia|kémiát]] sokoldalúan lehet felhasználni az emberi élet érdekében.
 
== Bibliográfia ==
 
* Moulton, F. R.: Liebig and After Liebig, 1942.
28. sor:
 
{{DEFAULTSORT:Liebig Justus von}}
 
[[Kategória:Német kémikusok]]
 
[[en:Justus von Liebig]]
[[ar:يوستوس فون ليبيغ]]
[[bg:Юстус фон Либих]]
[[bs:Justus von Liebig]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Justus_von_Liebig”