„Hangáj-hegység” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kép
magyarosabb fogalm
9. sor:
 
==Domborzat==
A főgerinc a keletikeleten 2600 méteresméterre magasságtólmagasodó főgerinc nyugat felé 3400 méterigméteres emelkedikmagasságot ésis elér. A nagy kiterjedésű, elnyúló magas területet képeztérszínen a [[pleisztocén]] platógleccseresedéskorú platógleccserek nyomai lelhetők tanújeleivelfel. A főgerinc fölé csak magában álló magas tömbök emelkednek, ahol már hóhatár alatti fagyott törmeléklejtők is találhatók. Csak az alpesi kinézetűre formálódott Otgontenger Úl éri el a fagyhatárt. A hegység legmagasabb csúcsa messzire világító fehér hósapkát visel, ahonnan kis [[gleccser]]ek húzódnak le meredeken a völgyekbe.
 
A nagy magasság ellenére az Otgontenger masszívumon kívül majdnem mindenhol lágy és legömbölyített formák vannak túlsúlyban. A völgyek helyenként mélyen bevágódtak a hegybe és nemritkán tágas völgykatlanná szélesednek. Jellegzetes morfológiai jelenség a völgyasszimetria, ami különösen a kelet-nyugati futású völgyeknél figyelhető meg. <!--A meredek és változatos sziklás délre néző füves lejtők szemben állnak a többé kevésbé sík, gyakran erdős északi lejtőkkel. (nyersfordítás, ezt még pontosítani kell)-->
15. sor:
Számtalan helyen megtalálhatók az alapkőzeten magasodó [[bazalt]]vulkán kúpok, vagy a völgyekben levő hatalmas bazaltfennsíkok, amikbe a folyók mély szurdokokat vágnak, különleges morfológiai jellegzetességet kölcsönözve a Hangáj-hegységnek. Így töltötte ki például az Orhon völgyének felső szakaszát egy feketésbanra bazaltfennsík, nagy kőtömbökkel és sziklaszirtekkel több mint 100 kilométer hosszan, amibe a folyó helyenként 35 méter mély szurdokot vágott.
 
==ForrásokForrás==
* {{cite book|last=Barthel|first=Hellmuth|title=Land zwischen Taiga und Wüste|year=1971|pages=10}}
<references/>